Bergen és az UNESCO örökségek!

Trip Start Jun 24, 2006
1
5
9
Trip End Aug 04, 2006


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Norway  ,
Monday, July 17, 2006

Sziasztok!

Elég későn jelentkezem, de megpróbálok most tömörebben fogalmazni! Már amennyire sikerül. Mivel több témáról is írnom kell, így több fejezetbe írom őket, tehát nézd meg majd az ezután következő fejezeteket (entry-ket) is.

Ez a fejezet nem másról, mint az igazi norvég kisvárosról, Bergenről fog szólni. Ez egy szervezett kirándulás volt, na meg jó drága. 10 korona híján 3000 korona. De útólag úgy érzem, megérte. Nagyon sok élményben volt részem! Szerinem a fotók láttán ti is majd így gondoljátok!

Tehát, július 12.-16.-ig voltam Bergenben. Már szerda délután elindultunk, méghozzá a tanórák után, tehát már kedd este bapakoltunk (szobatársam, Mara is jött). Mielőtt bárki azt hinné, hogy Bergen nincs is messze Oslotól, hát megmondom, asszem több mint 300 km.
Viszont megéri ide elmenni, szinte több turista látogatja, mint Oslot, de meg is lehet őket érteni. Sokkal nagyobb élet van ott, na meg sok a fiatal, még úgy is, hogy nyár van (mivel egyetemi város is). Az út előtt azt mondták, ha részt veszünk ezen a kiránduláson, akkor tényleg látni fogjuk az igazi Norvégiát. Hát, igazuk is lett!

Szóval délután kettőkor elindultunk, én már ekkor torokfájással (valahol megfázhattam már, vagy csak az immunrendszerem adta fel már pár hónapos strapa után). Fel is szerelkeztem gyógyszerrel, mert tudtam, nálam minden lerobbanás torokfájással kezdődik.
Pár órás buszozás után az első megállónk Fagernes volt, itt csak pihiztünk, de szép környék ez a kis város/falucska is. Egy szép nagy tó van ott, a túlparton természetesen camping. Tudni kell, hogy Norvégiában mindenki 2 éjszakáig mindenféle következmények nélkül felállíthatja a sátrát, amennyiben nem szemetel és bizonyos távolságban van lakott területtől és kabinoktól. A kabinok pedig olyan épületek, amelyek a hegyekben vannak, s ha a természetjáró szövetségtől kérsz vagy bérelsz hozzá kulcsot, akkor a túráid során ott aludhatsz. Ez ilyen önellátó ház, s becsületességen alapszik, hogy mindenki maga után kitakarítja a házat. Szóval nincs semmilyen szeméyzet, vagy tulaj a háznál. Ha valaki szereti a kalandokat, na meg az utazst, annak tényleg tudom ajánlani, hogy foglaljon magának olcsó repjegyet Osloba, üsse fel a sátrát a Sognesvann tó körül (nagyon szép hely, WC is van ott), s egy hétvége alatt simán bejárhatja Oslot! Ugyanis Oslot egy nap alatt is meg lehet nézni, nagyon kis "főváros". Ha valaki többre vágyik, az meg menjen norvég körútra, akár sátorral, akár szervezett úttal, bár utóbbi kicsit sokba fog kerülni. Bocsi, megint elkalandoztam, vissza a buszozáshoz....
Az első megállónk Borgundban volt, ahol megnéztük a leghíresebb Stave Church-ot (fotó), amely még az eredeti helyén áll és a legjobban megörzött fatemplom. Az osloi népmúzeumban is van egy, de az nem az eredeti helyén van (oda majd most hétvégén szándékozom menni). Már Borgund előtt megtapasztalhattuk az igazi Norvégiát a buszból! Csodálatos U-alakú völgyek, hegyek, káprázatos természet(fotó!)
Amúgy 63-an mentünk a kirándulásra, emeletes busszal. Én az emeleten ültem, igaz nem elöl, de még így is volt, hogy alig mertem kinézni. Mikor a szikla csak kb 5 cm-re volt tőlem, hát.. ijesztő volt. De volt olyan is, hogy kb fél méterre a busztól volt egy vízesés. Hát, vízesésből láttam eleget, sok képem is van, de mindegyik külön csodálatot érdemel.
Az első éjszakát Laerdalban töltöttük, egy hotelban. A szállások nagyon jók voltak, mindig igényes hotelben voltunk. Jó volt a vacsi is, volt füstölt lazac, garnélarák (shrimps), meg miegymás, de ez a megszokott itt. Laerdal nagyon szép kisváros, természetesen faházak vannak többnyire, engem mégis sokszor Amerikára emlékeztetett. Nos, a piros faházak már nem, azok már olyan tipikus norvég jellegűek. (fotók)
Este lesétáltunk a csoporttal a fjordhoz. Hát, elég hideg volt a víz, volt szerencsém hozzá, sajnos. :-)) Nem, nem úsztam benne, de még nem is estem bele, ikább a természet húzott újat velem! Ugyanis kavicsos volt a víz alja, s két nyúlványszerű kavicsos rész kint volt a vízből. Mindenki kiment rá, hogy jó fotókat csináljunk, stb. A vége felé én is kimentem rá, csodáltuk a naplementét, mire mondják, hogy forduljak meg! Hát, a kavicsos nyúlvány közepe már víz alatt volt. Aki ég gyors volt, átgázolt rajta, nálam már pár centis víz volt. Nem akartam eláztatni a cipőm, így inkább levettem, s a kb 10 fokos vízben sétáltam vissza a partra. A végén már nem éreztem a lábaim, egyrészt a hidegtől, másrészt azokon a kavicsikon sem volt kellemes menni. (fotó!) Nos, ez kellett még a torokfájásomnak! :-)

Másnap reggel már egyfojtába tüsszögtem, s félpercenként orrot fújtam. Ekkor még mindneki azt hitte, csak kis megfázás. ha-ha-ha...Várjátok ki csak a végét! De én optimistán álltam elé a napnak, hiszen tudtam, hogy fantasztikus időt fogunk eltölteni a kirándulás alatt. Csütörtökön megreggeliztünk, kaját csomagoltunk maguknak, s irány busszal Flam/Flom-ba, ahonnan egy fjord-kirándulást tettünk Gudvangenbe a Sognefjordon, ami az UNESCO világörökség része! Na, ez már a valódi Norvégia volt! Nagyon szép volt, a képek vissza sem tudják adni a szépségét, ezért csináltam több videófelvételt is. (fotók és videó)
De még mielőtt Flamba érkeztünk volna, a busszal áthajtottunk a világ leghosszabb alagútján is, ami 24,5 km. 6km-enként van benne ilyen speciális kék világítás, ami a vezetők miatt van, na meg szerintem a turisták miatt is. Mi is megálltunk 5 percre, gyorsan fotózni. (képek)
Miután megérkeztünk a hajóval Gudvangenbe, busszal felvitek minket egy hotelba, ahol csodálatos rálátás volt a városra (fotó!). Innen pedig már tényleg Begenbe mentünk, a vártnál hamarabb meg is érkeztünk, így még vacsora előtt bementünk a városba. Közvetlen a kikötő mellett volt a hotelünk, pár lépésre az UNESCO örökség részét képező rakparti házaktól. (fotó) A kikötőben van a híres halpiac is, ahol mindenfélét lehet enni, na meg megkóstolni is. Így kóstoltam én ott kaviárt, garnélarákot, mindenféle lazacot, füstölt bálnahúst(!), bálnaszalámit, meg szarvas szalámit. A bálnának nem volt semmi különleges íze, finom volt. Persze nem támogatom a bálnahalászatot, de azért egyszer azért csak kipróbálhatom én is...
Bergen csak úgy pezsgett, sok-sok turista, meg fiatal az utcán.
Vacsira visszamentünk a hotelba, szarvaspörkölt volt, de szerintem nem volt megfőve rendesen. Rágós volt a hús, meg a borsó is kemény volt. Ízre szerintem jó volt, de sokaknak nem ízlett. Vacsi után ismét kimentünk a városba, d emár a csoporttal, a csoportvezető megmutatta az egyetemet, a halpiacot, stb. Este pedig kineveztük az egyik "kocsmát" a főhadiszállásunknak (base camp), s az volt a kiindulópont az estére. Na nem kell félni, nem ittuk magunkat részegre, legalábbis csak az amerikaiak. Pedig azt mondják, nekik is drága Norvégia, még is mindennap isznak alkoholt, meg állandóan részegre isszák magukat. (Tisztelet a kivételnek!) Tudni kell, az alkohol az egyik legdrágább cikk Norvégiában! Azért csak megengedtam magamnak egy Wu-Wu italt, ami vodka, baracklé, meg vmi volt összekeverve, 60 koronáért. (Ez az átka annak, hogy én nem szeretem a sört!) Nos, itt véget is ért a csütörtöki nap.

Péntek reggel ismét reggeli, kajacsomagolás, aztán irány a "történelmi és építészeti városnézés". Na, ha eddig vki még nem tudta, most biztosan tapasztalta, hogy beteg vagyok. Félpercenként orrot fújtam, az arcomra pedig rá volt írva, hogy eü.-leg kivagyok. A városnézés nem volt valami jó, a pasas nem volt éppen a legjobb idegenvezető. Elmentünk abba a királyi épületbe, egy templomot megnéztünk, majd elmentünk egy múzeumba, ahol képeket nézegettünk. Mi inkább végig futottuk, aztán irány a múzeum melletti tó és kert, ahol megebédeltünk. Mara és én itt jól összebarátkoztunk egy spanyol csajszival, meg a belga barátjával, aki csak erre a 4 napra jött el hozzá. A srác nagyon lökött, tehát volt, aki gondoskodott, hogy mindig legyen min nevetni. Utána sétálgattunk, megnéztük a legszebb utcákat Bergenbe, meg egy ilyen kieső pontra mentünk, ahol nagyon szép kép tárult elénk. Itt le is feküdtünk a padokra, s pihiztünk egy kicsit. Nagyon jó volt, bár az én immunrendszeremnek talán nem használt a kőpadon való fekvés, akármennyire is meleg volt. Így el is telt az amúgy "szabad délutánunk", majd este taliztunk a fogaskerekű aljánál, majd azzal mentünk fel az étteremhez. Furi, hogy bizonyos közlekedési eszközökkel való első élményeim mindig külföldhöz kötődnek. Pl Bécsben metróztam életemben elősször, meg fogaskerekűvel is most mentem először, Norvégiában. Hiába, Budapesten drága! Ahova felvitt minket a fogaskerekű, onnan nagyon szép rálátást nyílt egész Bergenre, meg a kikötőre. Az étteremből is rálátás volt minderre, s vacsi közben hirtelen mindenki az ablakhoz szaladt fényképezett. Mint kiderült, a világ leghosszabb hajóját láttuk, nem emlékszem a nevére (majd ideírom, ha rájövök). Amúgy shrimpbuffet (garnélarák büfé) volt a vacsi! Megtanítottak minket, hogy kell garnélarákot hámozni meg enni. Én is majonézes kenyérre tettem, de a második után valahogy már megundorodtam a dologtól. Jó, meg megeszem a garnélarákot, de bizonyos mennyiség után már rosszul vagyok tőle. Vacsi után még sétálgattunk kicsit Bergenbe, Erika még vett magának egy nagy csomag papírzsepit :-) , s ismét elmentünk arra a kiugró részre, de megint csak négyesben, s szép képeket tudtam csinálni a naplementéről! Ja, s ne feledjétek, ismét fotók a mai napról!

Szombat reggelre teljesen feladta a szervezetem. Szerintem lázas is voltam, így az Aspirin pezsgőtabletta mellé egy lázcsillapítót is bevettem. Már fontolóra vettem, hogy az aznapi program felét inkább kihagyom, de erre nem volt esély, na meg talán meg is bántam volna.
Mai nap Troldhaugenbe mentünk, Edvard Grieg zeneszerző házába vittek el minket, aminek a végén egy kis koncerten is részt vettün, a túraszervezőnk menyasszonyának előadásában (zongora). Ha azt mondom Per Gyn zenéje, akkor az mondd nektek vmit? Nekem semmit, de mikor meghallottam a dallamot, akkor felismertem! Biztos vagyok, hogy ti is ismeritek! S ezelőtt életemben nem hallottam még Grieg nevét.
Ezután Lysoen szigetére mentünk, Ole Bull hegedűművész (aki felismerte Grieg tehetségét) villájába, mely különböző stílusjegyeket visel magán. Akkoriban a szigeten semmilyen infrastruktúra nem volt, se víz, villany, szóval kicsit őrültnek tartották a pasast. Viszont az ő háza is gyönyörű volt. Viszont ami a legjobban meglepett, hogy az előszobában az egyik fal tele volt az összes Bull családtag portréjával, erre megfordulok, s a másik sarokban egy hatalmas Kossut Lajos portré! Mikor az ottdolgozó nőt megkérdeztem, az miért vann itt, nem igazán tudott mit mondani, csak annyit, hogy Ole Bull mindig szimpatizált a forradalmakkal, s talán ezért van ott Kossuth képe. Hát, nem tudom, elég nagy portré, hogy csak úgy vkinek legyen egy ilyenje.
A villa után sétálgattunk a szigeten, nagyon szép hely, a kilátás is gyönyörű volt. (fotó)
A vacsoránk egy múzeum éttermében volt, s ugyan nem nagy adagot adtak, de talán a legfinomabb kaja volt, amit eddig norvégiában ettem. Állítólag az éterem is elég neves. Végülis füstölt lazacot ettünk, ami ilyen krumplipürére, meg valami káposztás keverékre volt rárakva, s citromlével leöntve. Nagyon-nagyon finom volt!!!
Este elmentünk még a városba, fagyiztunk (na ez sem hiányzot szerintem a szervezetemnek), majd az egész csapattal elmentünk valami egytemi bárba. Ittam egy Vikingfjordot ami olyasmi mint a Bacardi Breezer. Amúgy osloi egyetemi bárban is Smirnoff Ice-ot iszom, nagy ritkán, ha elmegyek. Azért berúgni itt Norvégiában kicsit drága mulatság, meg sem próbálkozom vele! Majd talán az utolsó estén, mikor a jó kis Tokajit megisszuk, meg hozzá valami mást is.
Tehát, a bárból időben visszamentem a hotelbe, hogy pihizzek, minél többet aludjak, hisz a szervezetemnek még ki kell bírnia egy napot.

Vasárnap már korán útnak indultunk, majd kitérőt tettünk a Steinsto gyümölcsfarmon, ahol körbevittek minket a kertben, elmondták, hogyan ter,esztik a gyümölcsöket, stb, de a lényeg hogy utána ehettünk epret, meg megvendégeltek minket almáspitével, meg almalével. (fotó)
Nagyon szép vidékeken mentünk visszafelé, volt egy rövid megállónk a Voringfossen vízesésnél is. Sajnos kevés időt adtak, így nem lehetett igazn körbejárni a terepet. (fotó)
Nos, a buszon jött el a holtpontom. Már majdnem elsírtam magam, a könnyeim fojtak. Nagyon rossz ugye ilyen betegen végigcsinálni a túrákat, meg csomót másztunk aznap felfelé is, na meg már elkezdtem csúnyán köhögni is. Szóval az idegeim eddig bírták, már elegem volt mindenből, vissza akartam érni Osloba, pihenni akartam, elegem volt a mászkálásból. De már csak pár óra tartott vissza tőle.
Hazafelé a Hardangervidda hegyek mentén utaztunk, láttunk gleccsert, na meg egy helyen megálltunk egy rövid időre hógolyózni. Hát, fura a természet. Pedig tényleg meleg volt, csak pulcsiban voltunk. :-) (fotó)

Ennyi volt a bergeni kirándulásom. Akármennyire is voltam beteg, nem bántam meg, hogy elmentem, mert nagyon sok élménnyel gazdagodtam, s láttam az igazi Norvégiát is!

UI: Tudom, hosszú volt, de külön köszönet, ha eddig elolvastad!
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: