Jotunheimeni hegymászás és raftingolás
Trip Start
Jun 24, 2006
1
7
9
Trip End
Aug 04, 2006
Jotunheimen, Norway
Monday, July 24, 2006
Hát, emlékezetes egy hétvége volt az előző! Csodálatos táj, természet, tavak, folyók, gleccserek, nemzeti park, hegyek,stb.
Minden diák egy kirándulásra ingyen mehetett (kivéve a bergeni kirándulást), s én ezt választottam, mivel a mjosai kirándulás, ahova eredetileg akartam menni, az egybeesett a bergenivel. De talán így volt a legjobb, hiszen nem hiszem, hogy lenne még egy olyan alkalom, mikor elmehetnék raftingolni.
Első nap, szombaton megérkeztünk Jotunheimenbe, ahol egy nemzeti park is található, bár mi éppen azon kívül túráztunk. A "fog-hegyet" másztuk meg, 1000 m-ről kezdtünk, s 600 m-t másztunk felfelé. Elég meredek volt azért a vége, azt hittem majd kicsit könnyebb terepet választanak majd. Én a végefelé értem fel, mivel a brazil barátnőm nem nagyon bírta, ő is ért fel utoljára az egyik túristavezetővel. Én a közepe felé meguntam, hogy minden 20 másodperc után megálljunk, így kicsit előrébb loholtam, s két amerikaival értem fel végül a hegyre. Csodálatos táj tárult elénk! Míg a szomszédos hegyeken hó volt, mi egy szál polóban voltunk a hegy tetején! Volt egy ázsiai csaj, aki a túra 1/3-ánál feladta, s mondta, hogy ő leül, inkább megvárja a csapatot visszafelé. Nem tudja, mit hagyott ki! Remélem, a fényképek majd önmagukért fognak beszélni, mert ezt elmondani nem lehet!
Túra után megérkeztünk a rafting campingbe, a szállásunkra. Este mehettünk szaunázni, meg volt egy forró fürdő is, amit ilyen tűzzel melegítettek fel, s persze fürödhettünk az elég hideg Sjoa folyóba, ahol másnap már raftingoltunk.
Azért abban kicsit csalódtam, hogy összességében csak 2-3 órát raftingoltunk, azt is két szakaszban, ebéd előtt és után. Ebéd előtt ilyen könnyebb szakasz volt, s elsőként a mi hajónk borult, persze előre megbeszélt időpontban, csak hogy szokjuk a helyzetet. Hát, kicsit bennem volt a félsz. A ruha miatt először nem tűnt hidegnek a víz, de amikor már felülről befolyt, azt hittem szívinfarktust kapok, ráadásul a vizes cipőm is húzott lefelé, na meg a lapátot sem szabad elengedni. Csak úgy kapkodtam, hogy végre vízfelszínt érjek, aztán akkor is alig kaptam levegőt, s közben még úszni is kellett. De túléltem. Aztán a következő alkalommal, minden hajó borult, csak mi nem, mert amikor a vezető megkérdezte, na még egy borulás, közöltem, hogy nem, más mindenki igen, így nem borultunk. Persze azt nem mondták, hogy már az első szakasz vége van, s hogy a fényképészek is ott vannak. Ha ezt tudom, nem lettem volna minden jónak az elrontója. Így nem készült rólunk olyan kép, mikor borultunk..:-( Én azért mondtam nemet, mert tudtam, hogy a nehezebbik rész még ebéd után lesz, s tuti fogunk még borulni, s nem éppen a legkellemesebb érzés ebbe a hideg vízbe fuldoklászni, na meg a raftingolás lényege sem az hogy állandóan víz alatt legyél. :-)) Mások mégsem így gondolták.
Azt viszont nem vártam, hogy a második rész, a "mosógép szakasz" olyan rövid lesz, s ráadásul mindenki olyan ügyes volt, hogy egyik hajó sem borult, s már vége is volt a kalandtúrának. utólag, persze hogy borultam volna másodszor is, de hát azt hittem, lesz erre még bőven példa, méghozzá váratlanul. Egyébként a második szakaszban már másik hajóban ültem, mivel onnan egy kínai csaj kiszállt, elég volt neki az első rész, a másodikból már nem kért, s így csak 5 evezős volt, míg nálunk hét. Na meg a második hajóban már volt két magyar lány, meg egy jófejebb túravezető (talán mert ő holland volt, s nem norvég), így élvezetesebb is volt az egész, még a borulásra is készen álltam, bár ez nem következett be! A fotók nagyon jól sikerültek, érdemes az arcokat nézni!
Délután irány vissza Osloba, s a nemzeti parkon keresztül jöttünk haza. Ezen az úton már nagyon nyügös voltam az utazástól, örültem is, hogy többet már nem kell utazgatnom Norvégiában, elég volt ez 6 hétre.
Asszem, most elég rövid voltam, de itt tényleg a képek beszélnek önmagukért!
