Szeptember, amikor megint 1 evvel oregebb lettem

Trip Start Jul 30, 2007
1
6
15
Trip End Dec 21, 2007


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Korea Rep.  ,
Thursday, September 20, 2007

Halihó!

Mondtam, hogy hamar jelentkezem. Hát itt vagyok. Megint nem tudom, hol kezdjem, annyi mindenről írnék, de hát van egy óralimit, amit én is végig tudok gépelni, arról nem beszélve hogy nektek meg időtök legyen elolvasni. Vágjunk a közepébe! :-)

Először is, a térkép nem azt csinálja, amilyen parancsot adok neki, s nem értem miért Szöul alatti pontot mutat, de a lényeg, visszamentem Szöulba, s nem más városban vagyok. :-)

Nos, visszajelzésekből leszűrve páran félre érthettetek, ami az előző bejegyzésemet illeti. Nem, nincs honvágyam, csak annyi, amennyi egészséges. Természetesen hiányzik a családom, de ha most felajánlanának egy ingyenes repülőjegyet, nem mennék haza. Az a gondolat, hogy hazamennék, csak megfordult a fejembe, s nem azért, mert hnvágyam volt, hanem mert végig gondolva a lehetséges jövőbeli koreai kilátásokat, elég nagy költségekbe keveredhettem volna, amit nem szerettem volna. Főleg, hogy most szeptemberben elkezdtem egy második egyetemi kiegészítő képzést a Corvinuson (esti képzés, egyéni tanrenddel!, a TO mindenben segített, el sem akartam hinni), ami jelentős összegekbe kerül, arról nem beszélve, hogy a vizsgaidőszakban 2 egyetemen kell teljesítenem az eéőírt tárgyakat. Mielőtt többen megkérdeznétek: igen, szeretek tanulni. De nem ezért mentem a Corvinusra, hanem azért, mert ez volt az egyik álmom, szeretem a diplomáciát. S szeretem az álmaimat megvalósítani. Remélem egyszer azt az álmomat is sikerül megvalósítani, hogy mindazt, amit megéltem, majd egyszer megoszthatom, tovább adhatom a saját családomnak is, bár erre egyre kevesebb esélyt látok.....mert ugye már megint egy évvel öregebb lettem, s még mindig szingli vagyok. (Utóbbi mondatom elég személyes volt, kérlek kommentet ne fűzzetek hozzá.)

Na, de vissza az időbeli sorrendiséghez. szept. 3.-án elkezdődött a suli. Első nap koreaiul interjúztattak, vagyis akartak, pár mondatot elnyökögve hamar befejeztük ezt a próbálkozást. A lényeg, hogy ismét kezdő csoportba kerültünk, mind a 4-en (2-en magyarok és a kolumbiaiak), akik augusztusban együtt kezdtük tanulni eme érdekes nyelvet. De ez ilyen haladó kezdő csoport, azaz nem az ABC-től kezdtük a dolgokat, hanem csak az első fejezettől. :-) De most 2 hét alatt vettük át ugyanazt az anyagot, amit aug.-ban 3 hét alatt. Ismétlésnek nagyon jó volt, na meg nem tűnt olyan nehéznek. De most már elkezdtük az új tananyagot, innentől megint lesznek nehéz pillanataink, szerintem. Csak 10-en vagyuk a csoportban: az előbb említett kvartett, 2 orosz leányzó, egy filippinó, egy marokkói (szegény most böjtöl, Ramadán van), 2 kínai. Nagyon jó a hangulat, jó kis csoport vagyunk, sokat nevetünk, bár a tanároknak szerintem tudjuk húzni az idegeiket. Állandóan késünk, vagy nem megyünk, nem figyelünk, stb, de már ők is kezdik felvenni a mentalitásunkat. 2 új tanárnőnk van, aranyosak, bár az egyik elég "crazy" típus, néha nyávog, vagy énekel, stb, te meg csak nézel, hogy mi történt a nővel, talán van valami stikkje.
Végül 4 kurzust vettem fel angolul:
- National Parks of Korea: egy angol pasi tartja, aki itt él már huszonéve (de koreaiul nem tud), s valami nagy idegenvezető. Elég beképzelt amerikai: amerikaiak találták fel a Nemzeti Park gondolatát, ma a diplomáciában amerikai angolt beszélnek (még véletlenül sem angolt, kimondottan amerikait!?), s vagy elmondta 3x-or, hogy a hétvégén az olasz külügyminisztert idegenvezette. Talán erre a vizsgára fogok a legtöbbet tanulni, hisz meg kell tanulnom Korea 20 nezeti parkjának alapvető dolgait, s egyből hátránnyal indulok a koreaiakkal szemben. Ja, a koreaiak nagy része, életükbe nem ment még el egyik nemzeti parkba sem, arról nem beszélve, hogy nem tudták megmondani a tanár kérdésére, hogy milyen nagy Dél-Korea. Utóbbit én mondtam meg. (Egyébként kicsivel csak nagyobb, mint Magyarország, de 6x többen lakják!) Nem akarom elhinni, hogy nem tudják, remélem csak félénkek voltak megszólalni.
- International Management: inkább nemzetközi kereskedelemről és buisnessről szól. Szintén amerikai tartja, ő is nagymenő üzletembert játszik. Na, de amin ledöbbentem, hogy az első órára behozta az asszisztensét. Több is van neki, s ők diákok. Akik ellátnak minden adminisztrációt, nyomkodják neki a ppt-t, meg megmondják, mennyi idő van még hátra az órából. S ezt több tanár is alkalmazza, ahogy hallottam. Hát, nekem ez eléggé megalázónak tűnik, remélem ezt nem akarják nálunk bevezetni. Nagyon alapdolgokról, globális szemléletmóról van szó, s irtózatosan unatkozom órákon, de mivel elfogadják otthon, így hát bejárok.
- Information Systems: ezt is elfogadják Pécsen. Koreai tanár, aki USA-ban tanult, élt 8 évet, egész jó az angolja, csak elég lassú, majd bealszunk. Arról nem beszélve hogy informatikai rendszerekről van szó, s majd azt akarják, hogy csoportban valami akármit hozzunk létre, adatbázisból, meg access felhasználásával. Nos, utóbbit nem tanultam, sőt egyáltalán nem értek az informatikához, de lefogom tenni a vizsgát. Bár továbbra sem fogok érteni hozzá. Nagyon nem az én területem.
- Cruise Management (hajózás management, durván lefordítva): szintén koreai tanár, Kanadában tanult, élt, jól bezsél angolul, s elég érdekes a tárgy. Minen órán prezentál valaki, bizonyos nemzetek kultúráját, nevezetességeit is veszzük. Kriszta is jár erre az órára, így nekünk kettőnknek kell prezentálni: Magyarországról általában; mik a kultúrális különbségek a két ország között, érdekes sztorikkal fűszerezve; illetve egy nevezetességet kiválasztani, s bemutatni. Nos, utóbbi két témában várom ötleteiteket, javaslataitokat. Nem tudok olyan kultúrális különbségről, mint pl.: az indiaiaknál, hogy nem ehetnek bal kézzel, és miért. Amire én gondoltam eddig (témakörök): gasztronómia, hierarchia-tisztelet kérdése, köszönés. Ezek nagyon különböznek, de más nagyon tipikus magyar kulturális jellegzetesség nekem nem rémlik. S a nagy dilemma, milyen nevezetességet mutassunk meg nekik? Amiről lehet érdekeset is mesélni. Én sokmindent átgondolva, eddig a Hévízi Fürdőre gondoltam, mert az a Balatonhoz közel van, Mo a fürdőiről híres. De nem tudom, mi az ami igazán megmaradna az emlékezetükben. Drága, idegenforgalmat tanult barátaim, vegyétek elő tudásotokat, s osszátok meg velem minél hamarabb! (Csak pár slideban kell megmutatni.)
 
Ami a sulit illeti, na meg az illemet, tiszteletet: itt a tanárokat nagy tisztelet övezi, úgy hallgatnak rájuk, mint valami állandóan igazat mondó ősi Istenre. Nekem már nagyon túlzott tisztelet az, ami itt van, ami nem az elismerésről szól, hanem inkább az idősebb személy előtti meghúzódásról szól. Itt mindig az idősebb embernek jár a tisztelet, majd a beosztás, végül az számít, mennyire vagytok közeli kapcsolatban. Olyan illemszokások vannak, hogy addig nem kezdhetsz enni, amíg az idősebb nem kezdte el. Alkoholt csak akkor ihat a fiatalabb, ha az idősebb megkínálja, és tölt neki. (Két kézzel kell tölteni és tartani a poharat.) Ha alkoholt isznak, a fiatalabbnak el kell fordulnia az idősebbtől. (Bár ezt a valóságban még nem nagyon tapasztaltam). A cigizés a legjobb. Idősebbek jelenlétében (tanár, idős ember, szülők, stb) nem cigizhetsz, ha cigizés közben jön oda, el kell oltanod, vagy rejtened a cigit. Ennek megfelelően az utcán általában nem dohányoznak az emberek, ugyanis az idősebb generációnak nem tetszik, beszólhatnak a cigiző embernek, vagy durván viselkedhetnek vele. S ha megkínál az idősebb cigivel, csak akkor cigizhetsz e jelenlétében, de az első kínálást el kell utasítani, mert félénknek kell látszani! Koreai lányokat sohasem látni cigizni egyébként, kivéve ha nem tényleg valami discóban vannak, ahol bárki rágyújthat, de még ott is ritka. Külföldiek annál inkább szívják. Az idősebbek tiszteletére még az is vonatkozik, hogy a bátyj és nővér szóra több különböző kifejezésük van, attól függően, hogy te lány/fiú vagy, illetve hány nővéred/bátyád van. S ezeket a kifejezéseket használják az ismerősökre is, amennyiben a személy időebb náluk. Nos, az egészben az a vicces, hogyha egy fiú engem a nővérének szólít, az korai szóval "NUNÁ"! Tehát én közöltem minden koreaival, akinek eszébe jutott volna így hívni, hogy ezt a szót felejtse el magyar lányok esetében, ha nem akarják két pofonnal kezdeni az ismerkedést. :-)

S lassa, de eljött szeptember 6. is, amikor egy évvel megint öregebb lettem. Köszönöm a szülinapi köszöntéseket, akiknek eszébe jutottam, illetve tudták, mikor van a szülinapom.  S ugyan minden szülinapomkor van bennem egy kis elmúlás érzete is, de meg kell mondanom, hogy életem egyik talán legemlékezetesebb szülinapja volt az idei. Nem sírtam (senki nem bántott, nem idegesített fel), az osztálybani mindenki elénekelte nekem saját nyelvén a Happy Birthday dalt, a bulimat a napján tudtam tartani, nagyon szép, emlékezetes ajándékokat kaptam, megittuk a nagy becsben tartott Tokaji boromat, volt tortám, lufit is vettek nekem s mindenki jól érezte magát, nevetett, s a nap végére kellő mennyiségű alkohol is került belénk! Szóval, igazán HAPPY voltam! :-)
A kolumbiai srác apartmanos koleszában tartottuk a bulimat, ahol volt egy szabadtéri tetőterasz. Kis létszámmal terveztük, aztán végül lettünk jópáran. Képeket találtok bőven. Ajándékok: kaptam matrioska babát, kínai maszkos szuvenírt, filippin kagylós nyakláncot, kolumbiai karkötőt, tortát, mézeskalácsot (amiről senki sem tud, hova lett), naplót, teli ceruzatartót, s még sok gyerekes ajándékot. :-) Ezek a kulturális ajándékok olyan emlékek lesznek, amiről mindig eszembe fog jutni a 24. szülinapom. Én saját magamat pedig megleptem egy új fényképezőgéppel, amit itt kint féláron kaptam meg. (Nikon coolpix s10)

Találkoztunk 2 koreai sráccal is, akik tavaly voltak Magyarországon, az egyik ott volt a szülinapomon, a másikkal pedig csak később taliztunk. Nagyon aranyosak, sokat beszégettünk a kuturális tapasztalatokról. A szülinapos srác mondta, hogy mi tényleg sokat ölelkezünk (lányok fiúkkal is), de ez nagyon jó szokás, s ezt importálni kéne Koreába. Ez nagyon aranyos volt tőle. Mondtam is, hogy nekem is nagyon hiányoznak a baráti, családi ölelések. Erre felajánlotta, hogy ha ölelgetni szeretnék, vele megtehetem, mert neki is hiányzik. :-)
A másik sráccal pedig vacsizni mentünk, s ő meg a végén magyar szokást felidézve, 2 puszival köszönt el tőlünk. Annyira fura volt ezt koreaival tenni, főleg hogy 1,5 hónap alatt annyira elszoktam már tőle én is.
Eygébként többnyire 2 svéd és egy német sráccal szoktunk lógni, meg újabban 2 német lánnyal, de jóban vagyunk kazah, orosz csajokkal is. Egyébként jól összeválogatták itt az európai srácokat, olyan helyesek!....Hahh. A képek remélem magukért fognak beszélni. :-)
Szept. 13.-án Andynek, az egyik svéd srácnak volt a szülinapja, amikor a legtöbb cserediákkal elmentünk egy helyi étterembe, ahol 8,5 dollárért annyit és azt ehettél, amit akartál.
Egyik nap a kazah csajokkal, akik szintén Aiesecesek voltak (az egyik ismeri Andit, hát, kicsi a világ), elmentünk egy helyi aieseces buliba. Jó volt, ingyen pia, kaja, de nem igazán figyeltek fel ránk. Végül a mellettünk ülő srácokkal kezdtünk el beszélgetni, s koreai ivós játékokat tanítottak nekünk. Talán még csatlakozunk majd ilyen partikhoz.
Pénteken megint valami cserediákoknak szervezett buliba mentünk, ami végül bulizásba torkollott, jó volt, ugyanabban a discoban voltunk, ahol Jay-el voltam a múltkor.

Ami a kirándulásokat illeti, ahogy lehet, megyek, nézek, fotozók. Múlt hétvégén egyik nap a kolumbiai lánnyal, Elizával lmentünk a Seoul Towerhez, ahol most van kialakulóban a lakatos kerítés létrehozása. Eliza vett lakatot, s mivel kettesével árulják, így az egyiket nekem adta. Hát én is feltettem egyet...nem érdekelt, hogy egyedülálló vagyok. :-)
Vasárnap pedig a szokásos svéd-német-magyar felállásban elmentünk Suwonba, Szöul egyik külvárosába, ahol megnéztük az erődöt (UNESCO), illetve az egyetemünk suwoni campusát, s kellemesen megfáztam, mert végig esett az eső. :-)
Most is esik, hát igen, érkezik a tájfun, ami Koreánál fog szétesni. Hát, Kínában élő barátaimat nem irigylem, főleg aki Shanghaiban van. Üzenem neki, azért adjon majd életjelet magáról, hogy túlélte! :-) Ja, november első hetében tervezünk átmenni 1 hétre Kínába, meglátogatni barátnémat Pekingben, aki még előtte meglátogat engem itt Koreában.
Most a hétvégén pedig kezdődik a Hálaadás ünnepi hete, s mi utazni akarunk, csak éppen hatalmas dugók lesznek, ugyanis mindenki ilyenkor utazik. Sebaj, én 5 napig nem akarok Szöulban lenni, fel akarom fedezni Korea DNY-i partjait is! (ahova 6 óra az út)
 
Hát a viszontlátásra a következő beszámolóig!
Ha fent vagy a Facebookon, s ismerős vagy, esetleg több vagy más képeket is láthatsz.
Slideshow Report as Spam

Comments

zelfeli
zelfeli on

Nagyon örölök hogy vagy.
Helló Kislányom!
Az utolsó előtti blogodban egy kicsit megkönnyeztünk anyuval mi is. Az utolsó jelentésed annyival vidámabb hangulatú volt az inkább feldobott bennünket. Mi is kihevertük az utazás fáradalmait. Örülünk hogy már nem vagy annyira elkeseredve. Puszilunk. Légy jó.

Add Comment

Use this image in your site

Copy and paste this html: