Szardinia es Magyarorszag

  Sassari, Italy
Wednesday, July 23, 2008

Halihó!

Hát, íme a befejező rész, immáron itthonról. Na de ne szaladjunk előre, haladjunk csak sorjában.

hát az utolsó hetekre is maradtak azért izgalmak, élmények. Miután az összes vizsgámat leraktam, s megbezséltem mindne illetékessel, hogy a papírokat intézzék el nekem, így gond nélkül hazajöhettem. Azért ez nagy szó, mivel Olaszországról van szó, ahol mindne lassan megy. Bár volt egy nehéz pilanatom. Az egyik vizsgám eredménye nem érkezett meg a másik hivatalba, így ide-oda küldözgettek, mintha az én feladatom lenne. Ugyan mivel már mindent lerendeztem, elegem lett, hogy miért nekem kell még ezt is elintézni. Hát kijötem a hivatalból, s sírva fakadtam, mint egy kisgyerek. Nem, nem csak ez miatt a szituáció miatt. Elegem volt már mindenből, kijött a stressz rajtam, na meg minden. Akkor már nagyon éreztem, hogy haza akarok jönni. Hiányoztak az itthoni barátaim, a családom, meg sok minden. S elegem volt az ottani emberekből is, akik a leginkább körülvettek. Természetesen a szárd diákoknak örültem mindig a legjobban. Hülyén hangzik, de akkor lett volna a legjobb ez az egész Erasmusos félév, ha csak én egyedül letttem volna ott külföldi. (na jó, meg még a portugál lányok, akik imádni valóak)
Utolsó nap sok olasz hazament, így személyesen nem sok embertől tudtam elbúcsúzni. Email címem meghagytam nekik, de csak egy lány írt azóta. Ez azért utólag talán egy kicsit csalódás volt, bár valahol gondoltam, hogy így lesz. Búcsúzkodásnál is mindig csak azt kérdezték, mikor megyek majd vissza. Mintha ez lenne a természetes, d ehogy esetleg ők utaznának Mo-ra, az szóba sem jöhet. Hát, ők ilyenek.

Utolsó előtti hétvégén lementem Cagliariba, Szardínia fővárosába egy magyar lányhoz, aki szintén Erasmussal tanult ott. S a változatosság kedvéért őt is Erikának hívták. :-) El kell mondanom, a lelkemnek már nagyon kellett, hogy egyedül, a sassaris környezetemből kiszakadjak egy időre. Sikerült is. Egyből egy házi buliba kerültem, ahol egy csomó Erasmusos diák volt. Sokkal mozgalmasabb életet éltek ők ott, mint mi. De ők is elmondták, azt a nagy Erasmusos feelinget ők sem érzik, amiről mindenki beszél, de legalább nap mint nap együtt vannak és csinálnak valamit. S még ez is mennyivel több volt, mint amit mi műveltünk Sassariban. erikáék is egyszer kocsival Sassari felé jártak, de mondták, nekik nagyon nem tetszett a város, nem volt semmi ott, így hamar tovább álltak.
Cagliari annyival másabb, hogy ott legalább ott a tengerpart, több a külföldi, több a partilehetőség, vagy hogy egyáltalán valamit csináljon az ember. Képeket találtok a galériában.

Utolsó héten még elmentem szuvenírokat venni, Kasiával a várost is bejártuk még egyszer, hogy mindent lássunk, mindenről legyen fényképünk, a múzeumba is eljutottunk végül.
Sőt, az utolsó napokbna, szintén az én szervezésemre (komolyan mondom, a közös programokat vagy olaszok, vagy én szerveztem) elmentünk egy helyi specialitásokat kínáló étterembe. Hárman be is fizettünk egy kostoló menüre, ami 8 kostolófogást tartalmazott + bor, víz, kávé. Ahhoz képest, hogy én azért mentem, hogy a szamár húst kipróbáljam, más érdekességben is volt részem. Gyenge gyomoridegzetűek ne olvaasák el a menüt!
1-2. Idegekből készült saláta +borsó saláta

3. Gyomor (pacal, a magyar sokkal jobb!)


4. Belekből készült fogás (a belek összekötve!)


5. Mentás kolbász (fúj, utálom a mentát!)


6. Csiga (na ez volt nálam az igazi kihívás, és el kell mondanom, hogy NEM ROSSZ!)


7.-8. Szamár és lóhús

Végül is jól laktam. Bár, a vacsora végén már éreztem, hogy talán levegőre kéne már menni. Ennyi belsőséget összeenni lehet hogy nem szerencsés. Ugyanakkor visszagondolva, hogy az elmúlt évben mennyi új kaját feldolgozott a gyomrom (kutya-, szamár-, lóhús, csiga, idegek, különböző hínárok, meg koreai kaják), meg kell állapítanom, erős gyomrom van!! :-D

Utolsó hetekben kitört a foci EB láz is. Szerintem ennyi meccset még soha nem nézte egy társasággal együtt, mint itt. Meg azért érdekes volt olaszokkal együtt nézni. :-) mindneki szurkol nekik, örülnek, ha nyernek, s szomorúak, ha veszítenek. Érdekes egyébként ez a foci láz. Még azok is megnézik a meccset, mikor olaszok játszanak, akik nem sokat értenek a focihoz. egyik csaj mondta, hogy ő csak annyit ért a fociból, hogy a "guruló labda után kell menni". :-D
PHOTO_ID_L=euro-2008-lxxz.jpg]
Az EB idején még a boltokban is szurkoló segédeszközöket árultak akciósan. (én is akkor szereztem eb egy olasz zászlót magamnak. :-)
Meg az is jó volt, amikor No és Lengyelo játszott egymással, főleg hogy a csapatban volt mindkét nemzetiségből. Szóval színes szurkolócsapat volt.

Utolsó nap a portugál lányok főztek nekem ebédet, nagyon aranyosak voltak. este, éjjel elbúcsúztam mindnekitől akitől tudtam, főleg az olaszoktól. Éjjel alig aludtam valamit, nem volt időm rá, még CD-ket írogattunk, stb. De a portugál csajok még reggel felkeltek, hogy még egyszer elköszönjenek, aztán kasia is felkelt, s ki is kísért a reptér buszhoz. nagyon kedves volt tőle, bár ő meg nagyon szomorú volt, hogy én elmegyek. Egyébként utólag annyira fellelkesült, hogy vett kint egy magyar nyelvkönyvet. :-) Na, ez már kicsit sokkoló volt. :-)

Szóval én mosolyogva mentem a reptérre, valahol örültem, hogy vége, bár még is sajnáltam bizonyos embereket, akiket ki tudja, fogok-e még látni.
A bp-i reptérre szüleim jöttek elém, s unokahúgomat is elhozták. hihetetlen, hogy Virág mennyit fejlődött 1 év alatt. Kész mondatokba beszél, már kombinál, nagy szája van s a mi szvainkkal élve: "egy nagy franc a csaj!". Hát volt kitől örökölnie. Azért anyu reptéri reakciója merőben más volt, mint amikor Koreából jöttem meg: úgy üdvözölt, mintha valami belföldi útról jöttem volna meg, a koreainál bezzeg sírva fakadt. Na jó, Szardíniában ők is voltak, tudta, nem kell mitől félteni. Csak vicces így egymás mellé tenni a kettőt.

Az első utam ismét nem haza vezetett, hanem szüleim levittek az újonnan vásárolt horgásztanyájukra, hogy én is lássam. Aztán haza. Azóta is minden furcsa. valahogy nem az történt, amit elképzeltem. nekem gyorsan ügyeket kellett intéznem Pécsen, hogy lediplomázhassak, aztán felkészülni a diplomavédésre. Erre számítottam, de pl. szüleim egyből másnap elmentek a tanyára, hogy ők most ott élnek,. én meg egyedül maradtam a lakásban. Júliusban sokat voltam egyedül ismét, pedig pont ezmiatt akartam hazajönni. plusz a reintegrálódási időszak, fura, hogymindneki magyarul beszél, meg érthetik, amit te mondasz. Gyorsan lediplomáztam, júliusban már meg is kaptam a diplomám. De azóta sem találom a helyem. Júliusban még időt adtam magamnak, de aztán augusztusban felmentem Pestre, s gőzerővel munkakeresés. 1 hónapja keresek, járok folyamatosan interjúkra, de még semmi végleges, Tudom, még csak 1 hónapja keresek, s több időt is igénybe vehet a keresés, csak közben már magamat kéne ellátnom, volt egy nehéz döntésem is: visszautasítottam egy jól fizető állást, mivel nem az én képzettségemnek megfelelő. már többen megkerestek, hogymenjek ilyen telefonálós, call centeres munkákra, mert beszélek 3 nyelvet is! Csak ehhez a munkához éppen diploma sem kell. nekem sok munkám, s szüleim pénze van benne az oktatásomban, nem ilyen kulimunkát szeretnék végezni. Szeretnék szakmailag kihívó munkát. Már két cégnél vagyok utolsó körös intejús, remélem valami összejön.

Ettől függetlenül a lelkem egyensúlya még mindig nem jött helyre. Jó pár barát is lemorzsolódott, de az a pár igazi megmaradt, s nekik nagyon sokat köszönhetek. talán ezért is vágyom a leginkább Pestre.
 Jó lenne, ha lenne valami rendszeresség az életemben, mert így nem akarok sokáig vegetálni. Lassan az esti sulim is elkezdődik, na meg jó lenn pénzt is keresni, illetve dolgozni. tényleg nem találom magam, hogy ki vagyok, mit keresek, nagyon összekuszálódott bennem minden az elmúlt félévben. s falnak tudok menni az olyan kérdésektől, amiket mostanában kapok: "Állás? Milyen területen szeretnél elhelyezkedni? Hol élsz? Mit fogsz csinálni? Komoly barát? Mi a célod az esti sulival???" persze, jogos kérdések, csak mielőtt vki feltenné a kérdéseket, néha gondolkodni is kéne. szóval nehéz ezekre válaszolni, nagyon sok kérdés van bennem, amire még én sem tudom a választ. De még idő kell. Ami pár éve világos volt előttem, az most homályos.
nem szoktam a múltbeli döntéseimet megbánni, de lehet jobb lett volna, az utolsó tanulmáyni félévemet külföldön tölteni. Több idő kellett volna, hogy felkészüljek egy korszak lezárására és egy új korszak megnyitására. s nem tetézni ezt a nehéz időszakot még egy reintegrálódási problémával is.

De: álmom volt Koreába és Olaszo.-ba is kimenni tanulni. Sikerült. Egy álom valóra vált! remélem a többi is! tehát pozitívan nézek a jövőbe! Még ha nehézségeim is vannak.

Ezzel befejezem a szardíniai blogomat. Fogalmam sincs, miről fogok legközelebb írni, és honnan. Sok emberi dologról írnék, de azt nem ilyen utazós blog keretében. lehet majd nyitok egy másik blogot, de majd még meglátom.
Puszi mindnekinek, köszönöm, akik végig kísérték az élményekkel teli elmúlt 1 évemet, s remélem róluk miharabb fogok valamit hallani!