Feszták és barátok látogatóban

  St Julians, Malta
Monday, September 1, 2008

Feszták és barátok látogatóban
Múlt héten itt volt Vera, a volt lakótársam a húgával látogatni és nem keveset szórakoztunk egymáson, másokon és azon, hogy a sliemai fesztán majdnem felgyújtottak egy kis szigetet, mert berobbant a tűzijáték.
Maga a feszta nagyon jó volt, a rezesbanda fújta, ahogy csak a torkán kifért, az utcák fel voltak díszítve, nagyon kitett magáért a város. A szent szobra meg olyan nehéz volt, hogy nyolcan alig bírták el, meg a vivő-rúd néha ki akart esni a helyéről, úgyhogy amikor megálltak helyet cserélni, akkor odament a pap és visszakalapálta a rudat a helyére. Utána meg leültünk egy tengerparti kifőzdébe vacsorázni és páholyból néztük a tűzijátékot, meg azt, ahogy a berobbant petárdák két helyen is felgyújtották a kis szigetet, ahonnan fellőtték őket.
Szombaton egész nap Gozon voltunk. A kompra majdnem egy órát kellett várni, olyan sokan voltak, pedig indítottak extra járatot is. Végül a harmadikra fértünk fel. Gozon aztán a taxisok megpróbáltak meggyőzni minket, hogy a menetrendszerinti busz majd csak egy óra múlva indul, inkább menjünk velük 10 euróért, amikor a jegy 47 cent... velünk nem volt szerencséjük. Viszont nekünk a busszal igen, mert 10 perc múlva már indult is. Bejártuk
Victoriát (nem csak a neve miatt az egyik kedvenc városom, tényleg nagyon hangulatos, szép hely), kimentünk az Azúr-ablakhoz, motorcsónakoztunk, de akkora volt a szél, hogy a horizont egyszer sem lett vízszintes a képeken.J
Végül meg strandoltunk egyet és még a komphoz visszafele vacsoráztunk Victoriában, ahol nagyon illetlen módon kifiguráztuk a falon lévő nagymester-képeket, mert mindegyik vagy kancsal volt, vagy nagyon érdekes arcot vágott.
Voltunk hal és bolhapiacon, ahol csak olyan ruhákat vettünk, amiket itt minden gond nélkül hordunk, de otthon eszünkbe se jutna felvenni egy harisnya, vagy egy póló nélkül.
Hétfőn, amíg Veráék a katedrálist nézték Vallettában, bementem a holt-tengeri kozmetikumos boltba, mert tudtam, hogy izraeliek dolgoznak ott. Már az utcán leszólítottak, hogy Good Morning nice lady, want to buy some cosmetic from Dead sea? Just come in, I give you sample (persze az egészet erős izraeli akcentussal, raccsolva). Amikor mondtam nekik, hogy kösz, ismerem, mert Jeruzsálemben már vásároltam, akkor csodálkoztak egy sort, majd folytattuk héberül. Már felajánlottak 30% kedvezményt is, mert beszélem a nyelvüket, de még így is négyszer olyan drágák a cuccok, mint máshol... végül kihagytam ezt a tuti üzletet, de legalább szórakoztam egy kicsit, meg hűsöltem a légkondis boltban, mert az utcán még mindig 34 fok van nap közben. Bár egyik nap a strandon láttunk esőfelhőket, de csak ijesztgettek. Idén elmaradt a maximum egy esős augusztusi nap. Egyik este meg amikor elkezdett fújni a szél majdnem fáztunk ujjatlan felsőben, de még nem...majd talán októberben. Viszont pár fokot tényleg hűlt a levegő esténként, mert megint szúnyoginvázió van. Elég egyoldalú a kapcsolatunk. Ők imádnak engem, én meg irtom őket.
Veráékkal egyik este, amikor elmentünk Paceville-be bulizni az egyik disco előtt egy pasi félárú-italakciós cetliket osztogatott. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mondtuk, hogy magyarok vagyunk, erre meg mondta, hogy mivel épp aznap nyertünk aranyat az olimpián, ad ingyen ital-jegyet minden 2. után. Nem rossz üzlet. Aztán amikor másodszor is visszamentünk ízesített vodkát inni (aminek kb. 1% volt az alkohol tartalma, mert elég sok után is még józanok voltunk) megkérdezte, hogy kinek van a szülinapja. Én meg kapásból mondtam, hogy Boginak, úgyhogy kaptunk ingyen italt. Amikor meg pár nap múlva újra mentünk bulizni leszólított, hogy ugye már voltunk ott, meg honnan jöttünk, mondtuk, hogy Hungary, mondta, hogy aranyérem. Mi meg, hogy azóta van még kettő. Ez megint ingyen italt ért.J
Veráék utolsó estéjén meg a strandon megismert magyarokkal csaptunk magyar-partit, ami házibulinak indult, de Paceville-ben ért véget.
Azt hiszem ez alatt az egy hét alatt buliztam annyit, ami elég egy hónapra is... bár, ha lesz jó társaság és másnap nem kell korán kelni...
Most hétvégén meg St Juliens-ben volt a feszta, úgyhogy a mellett, hogy a fél városban tilos parkolni és minden piros-sárga-feketében pompázik (a belgák biztos jól érzik magukat) minden este a háztömböm túloldaláról, uszályról lőtték a tűzijátékot, ami szokás szerint nem túl színes, de iszonyatosat durran. A technikájuk elég érdekes. Két uszály van összekötve. Az egyiknek a közepén kb. 10 percig körbeállják a lámpát, gondolom, megvitatják, ki indítsa a következő petárdát. Amikor megvan az illető, akkor Ő átsétál a másik uszály szélére, meggyújtja a kanócot, majd fut vissza a többiekhez. Egyik este meg a végén elindultak motorcsónakkal a partra, majd valaki kiabált a hajóról. Kiderült, hogy otthagyták, úgyhogy visszafordultak érte. Erre mondják azt, hogy pancserek?
Első este (ha jól emlékszem hétfő volt, csak egy héttel a feszta előtt), amikor elkezdtek lőni épp sms-t írtam és majdnem kiesett a telefon a kezemből, akkorát durrant. A lányok meg félrenyeltek.
A rezesbanda meg négy estén át masírozott.
De miután vége a fesztának, (tegnap csupán este hét és tíz között volt a körmenet, végig zenével és tűzijátékkal, természetesen) visszatért az élet a rendes kerékvágásba. Azaz még két hétig tele lesz az utca a szent tiszteletére szétszórt papírfecnikkel és konfettivel, mert saját bevallásuk szerint ők tiszta emberek és az ország is az (ha a Közel-Kelethez hasonlítjuk, akkor biztos, de az is biztos, hogy az EU előírásokhoz viszonyítva nem mindig), de ennyi idő, mire kitakarítják a várost. Meg esténként újra a kabócák és a szerelmes macskák énekét lehet hallgatni.
Most megint van rendesen munka, sokat mennek túrára az utasaim, meg most hajóra is megyek megint egy napra fordítani a kommentárokat. La vita é bella!!