Kiss ország...

Trip Start Jul 08, 2008
1
4
8
Trip End Sep 26, 2008


Loading Map
Map your own trip!
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Malta  ,
Thursday, August 7, 2008

 
Kiss ország...






...kis távolságok


Lehet, hogy már írtam róla, de nem igazán tudom megszokni, hogy itt minden olyan közel van egymáshoz. Például, amikor a reptér melletti irodából el kell mennem a sziget másik végébe, a gozoi komphoz vendégeket látogatni szállodában, akkor a helyi kollégák szörnyülködnek, hogy mennyit kell vezetnem... pontosan 25 percet, ha a hosszabb úton megyek.


Illetve, egyik nap 10 percem volt az egyik szállodából a másikba átérni. Sikerült is, annak ellenére, hogy vissza kellett tolatnom az országúton, mert szembe jött az 50 éves, és nem fértünk el egymás mellett, plusz még percekig parkolóhelyet kerestem, mert a szigorúan vendégeknek fenntartott helyeken is strandolók parkoltak (persze, mert ott nincs parkoló-őr. Bezzeg az utcámban. Még nem jöttem rá, hogy milyen megfontolásból (talán azért, hogy legyen bevétele az önkormányzatnak), de hétfőn és pénteken 11 és 1 között nem lehet a házam környékén parkolni, csak 4 házzal arrébb. Ennek megfelelően egy hete 11:05-kor már ott is volt a kis egyenruhás (csokibarna, izmos, de jó bámulni az ablakból) emberke és épp egy kütyübe táplálta a kocsim adatait, amikor rájöttem, hogy Ő a parkoló-őr, úgyhogy futás le és kiduma, majd parkolóhely vadászat. Szerencsére megúsztam, de megtanultam, hogy itt nem szórakoznak.).


Az egyetlen hely, amire én is azt mondom, hogy messze van, az Gozo (ejtsd Góódzóó), mert elég macerás átkompozni. Akár kocsival, akár a nélkül. Szerencsére kocsival még nem kellett.


Olyan kicsi a sziget, hogy még eltévedni sem lehet. Pedig mindent megtettem. Úgy indultam el egy addig még ismeretlen úton, hogy rá se néztem a térképre. Csak mentem arra, amerre az út vitt. Erre a haza vezető főútra lyukadtam ki, ráadásul 8 km-rel közelebb a lakásomhoz, mint gondoltam... szeretem az ilyen eltévedéseket.






...kis zsini


Végre sikerült megtalálnom a Máltai Zsidó Hitközséget (a kaputelefon szerint J.C.M.). Nem volt egyszerű, mert a holnapon feltüntetett mail-címet nem használja senki és az utcán nem lehet csak úgy összefutni senkivel, aki tudná, hogy hol vannak. Még Moses és Joseph Sammut, az antikkereskedő és aukciós-ház tulajdonos testvérpár is zsákutcának bizonyult, de mosolyogva mondták, hogy "no problem, we have a lot of tourists with the same question". Viszont mosolyogva ajánlották a telefonkönyvet, ami segített is. Felhívtam őket, az elnök felesége vette fel, aki nem nagyon beszél angolul (ami elég furcsa erre felé), úgyhogy személyesen az elnökkel beszéltem (Magyarországon nem nagyon fordul ilyen elő, ha egy turista felhívja bármelyik zsinit is). Nagyon örült, rögtön kérdezte, hogy nálunk mennyi zsidó van (negyed annyi, mint ahányan Máltán élnek) és rögtön meghívott a szombati imára. Mondta, hogy nagy szerencsém van, mert csak kéthetente van reggeli ima, péntek este meg semmi sincs, ráadásul most Bar Mitzvah is lesz. Kiderült, hogy a Bar Mitzvah-ra Kanadából jött a család, mert a mama máltai és azt szerette volna, hogy a nagyszülők is lássák.


A zsini nagyon kicsi, egy lakást alakítottak át, a Hunyadi ehhez képest nagy, de nekik elég, mert általában 30-an vannak egy-egy szombaton, nagy ünnepen kb. 100-an (turistákkal és hazalátogató emigránsokkal együtt). Az emberek nagyon aranyosak, sok az idős. Négyen is meghívtak péntek esti vacsorára valamikor, de mondták, hogy most nem tudják felírni a számomat, mert ugye szombaton nem cipelnek (csak kocsi kulcsot).






...kis fesztivál


Most volt sörfesztivál. OK, persze, menjünk. Vicces volt így, a Sziget előtt pár nappal. Stílusra hasonló, csak méreteiben különbözik. Este nyolckor kezdődött és éjfélkor szinte mindenki ment haza (ami nem csoda, mert a családok többsége babakocsikkal jött). Összesen két színpad volt, de volt hogy mindkettőn beszéltek (ha azt gondoljátok, hogy én vagyok nagyszájú, akkor tévedtek, elmehetek Kukának a máltaiak mellett).


A rendszer az volt, mint az otthoni borfesztiválokon, előre kellett megvenni a jegyet, de azt is meg kellett mondani, hogy milyen sört akarunk inni. A Shandy with Lime már 10-re elfogyott, de a sima is finom volt. Abban csak méz van. Ráadásul a nagy nemzeti sör, a CISK idén 80 éves, úgyhogy állítólag most nagyobb volt a fesztivál, mint szokott. Aha, az egész rendezvény elfért volna a Sziget Nagyszínpadának nézőterén. VIP party-val együtt.


Most hétvégén Borfesztivál (az ország mind a 9 borászata ott lesz) és Faithless koncert.










Ja, igen, nemzeti kaják felfedezése. Nyúl minden mennyiségben és formában elkészítve. Az a kis cuki piros szemű, fehér bundás, Húsvétkor tojó, meg a vad is, ha még maradt belőle a szigeten. Meg persze hal minden fajtában, formában, módon. Élvezem is. Bármikor tudok friss halat enni, csak be kell ülnöm bármelyik étterembe.






Ó, igen, és beindult az élet, mármint ami azt illet, hogy az utasaim mennyi fakultatív programra akarnak menni. Ami tök jó, mert én is megyek mindenfelé, de ugyan azon az útvonalon és fordítok rendületlenül.


Múlt héten egyik nap pl. egy yachton kellett lennem egy családdal és magyaráznom, hogy épp merre haladunk el a sziget körül, meg fürdenem a tengerben minden öbölnél, ahol megálltunk (a negyediknél abbahagytam a számolást).
Ez a hét is elég kaotikus. Amikor épp nem fordítok, akkor a reptéren vagyok, vagy szállodában találkozok utasokkal. És már három napja nem jutottam le a strandra. A végén még elkezd kopni a barnaság... majd teszek ellene valamikor...


Vallettában már voltam párszor, de most fordítani is. Elvileg. De kiderült, hogy a férj francia és nem nagyon beszél magyarul, viszont a feleség perfekt francia, úgyhogy mentek a francia csoporttal, én meg szórakozásból az angollal.



Nincs megállás, kedden, csütörtökön túra, szerdán meg szállodalátogatás. Pénteken meg újra járat. A hétvége meg alakul. A borfesztivál már biztos, a koncert még nem.






A parkolóőrt meg egyre jobban utálom. Illetve azt a családot, aki 5 cm miatt nem volt képes manőverezni egy kicsit a garázsból kifele jövet, hanem felhívták az önkormányzatot, hogy reggel 8:04-kor büntessenek meg, mert tilosban parkolok (aha, kb. 5 cm-t kilógott a kocsi hátulja a parkoló zónából a tilosba, de előrébb nem tudtam állni, mert előttem más parkolt, így is összeértek a lökhárítók). Ugrott 23.39 euróm.






A menetrendeket még nem sikerült kiismernem. Se a gozoi kompét, se a buszokét.


A komp elvileg egyszerű, mert a nyomtatott és a netes menetrend is ugyanazt írja. Úgy látszik ezt csak a komposok nem veszik figyelembe. Akkor is indulnak, amikor a menetrend írja, meg akkor is, amikor kedvük van a kettő között. Ha úgy gondolják, hogy sok utas gyűlt össze.


A komp egyébként nagy és kényelmes. Kb. 100 autó fér rá és 600 utas. Van könyvesbolt, büfé, napozóterasz, meg rendes fedélzet, de még menetszéllel is kb. 40 fok van, úgyhogy én inkább maradok a hűtött zárt térben.



Jegyet csak a máltai oldalon kell venni, ami oda-vissza érvényes, mert olyan még nem volt, hogy valaki átment Gozora és nem jött vissza, illetve Gozot csak így lehet legálisan elhagyni. Viszont terminál nincs Máltán, csak egy konténetház, ahol jegyet kell venni a gyalogosoknak és egy bódé az autósoknak. Gozon viszont szép, modern EU támogatásos terminál van, ahol kicsit túlzásba viszik a légkondit, kb 15 fok van a kinti 40-nel ellentétben. Mindig attól félek, hogy megfázok.


A buszoknak meg nem is hiszem, hogy van menetrendje. Elvileg 15-20 percenként járnak de álltam már 40-et is megállóban. A vallettai végállomáson van egy papír, ami mutatja, hogy melyik járat melyik állásból indul. Az egyetlen baj ezzel az, hogy 3-ból 2 nem stimmel. Vagy a tábla hibás, vagy a buszvezető épp ott parkolt le, ahol a haverja is, hogy tudjanak dumálni, aztán meg nem fárasztotta magát, hogy megkeresse a helyét. Csak dudál egy nagyot indulás előtt, aki meg nem elég gyors az várhat a következőre.


Viszont ha nem a végállomáson akarok felszállni, akkor meg le kell stoppolni a járatot a megállóban, mert azért nem áll meg, mert emberek várnak rá, csak ha integetünk neki. Illetve akkor se mindig. Egy ideig hátraszól a sofőr, hogy "múúúvbek" (azaz Move back!), de ha már ez sem segít, mert a legutolsó felszálló a lépcsőn van, akkor addig nem áll meg, amíg nincs leszálló. És a legtöbb, azaz régebbi típusú buszon nincs is ajtó, csak a helye, az újakon meg nem csukják be a vezetők. Minek fárasszák magukat azzal, hogy minden harmadik sarkon, ahol megálló van újra kinyissák, Egyszerűbb, ha hozzá se nyúlnak. És persze mennek mint állat, kanyarban csak dudálnak, nem lassítanak, úgyhogy nem egy életbiztosítás ott utazni.






Egy hét után végre sikerült másfél órára lemennem a partra. Vége az arany életnek. Így nem leszek elég barna...
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: