Egy nap Szicilian

  Taormina, Sicily, Italy
Friday, July 18, 2008

 
Három és fél napos közlekedési sztrájk volt Máltán. Először csak a tömegközlekedés kezdte, azaz nem voltak buszok és menetrend szerinti hajók (kivéve a gozoi kompot) és leálltak az úton a buszok forgalomlassítani, meg dudáltak egy csomót, arra keltem reggel. Aztán a taxisok is csatlakoztak hozzájuk, és amikor épp elindultak a buszok (persze utasok nélkül és nagyon lassan), akkor meg azon versenyeztek, hogy kinek szól hangosabban és rondábban a dudája... élvezet volt vezetni...


Hétfőn a kormány nem tudott leülni velük tárgyalni, mert a miniszterelnök épp Párizsban volt a nemzeti ünnepen. Ezen a sofőrök jól megsértődtek, úgyhogy kedden már leállították a turistákat szállító magán minibuszokat és nagy buszokat is. Reggel hívtak is az irodából, hogy kellene segítenem az érkező görögöket a reptér melletti Mekiből (a terminált is elbarikádozták a sztrájkolók, a rendőrök meg segítettek nekik, a körforgalmakban forgalomlassító kordonokat állítottak fel, vagy egyszerűen csak lezártak egy-egy utat) a szállodába vinni. Ebből én végül nem tudtam kivenni a részem, mert az induló magyar utasaim szóltak, hogy leállították őket Valletta buszpályaudvara mellett a reptér felé és elvitték magukkal a sofőrt (aki persze nem tiltakozott, mert ő is egyet ért a sztrájkkal, csak éppen muszáj volt dolgoznia a magán cégnél). Be a kocsiba, irány Valletta. Amikor épp húztuk a bőröndöket a kocsihoz, megkérdezték a sztrájkolók, hogy hova akarunk menni a cuccokkal, mert ugye tudom, hogy sztrájk van, és nem lehet a reptérre menni. Erre azt mondtam, hogy nem akarunk oda menni, csak visszatesszük a cuccokat a bőröndbe és megyünk gyalog várost nézni... szerencsére elhitték. És még időben ki is értünk az induláshoz.






Ezek után már meg sem lepődtem, hogy másnap (szerda) reggel negyed hatkor telefonált az utasom, akikkel mentem Szicíliába egynapos kirándulásra, hogy még nincs ott az ötórás transzfer.


Telefon a kikötőbe a túraszervezőnek, aki közölte, hogy a sztrájkolók leállították a minibuszt... be a kocsiba, irány a hotel, majd vissza a kikötőbe, szerencsére másfél óra alatt megjártuk az utat és negyed órával az indulás előtt a kikötőben voltunk (az előírt egy óra helyett). Beszálláskor a tiszt mondta is, hogy majdnem itt hagytak minket, amire mi meg mondtuk, hogy ők meg nem jöttek értünk a hotelbe, erre persze bocsánatot kért és egész úton jófej volt, mindig kérdezte, hogy élvezzük-e az utat. Aztán már Pozzalloban, a buszon derült ki, hogy a lista szerinti 38 emberből 15 érte el a hajót.


Szóval Szicília... ha valaki azt mondja, hogy érkezés után egy héttel máris megyek Olaszországba (igaz, hogy csak egy napra, de akkor is) el se hiszem neki.


PEDIG OTT VOLTAM!!!


A hajóutat inkább nem részletezném, kényelmes, jó katamarán, de hát a magyar mégiscsak szárazföldi nép...






Érkezés után reggeli Pozzallo főutcáján, croissant és olasz cappucino, ami nem csak a nevében az... már nagyon hiányzott, mert Máltán sok helyen automatás kávé van csak.


Utána irány Taormina, ami egy két órás út, de közben szinte végig vagy a tengert, vagy Őfelségét, az Etnát látni (ahogy Alice, a neve ellenére magyar idegenvezetőnk hívta a hegyet). Az Etna mint mindig, most is füstöl a csúcson, de most még kitörése is van, úgyhogy az oldalán, ahol folyik le a láva, szintén gőzölög. Messziről hasonló, mint egy erdőtűz, amiből később láttunk is az út mellett.





Taormina gyönyörű, a két és fél órás szabadidő csak úgy elrepült. Épp, hogy elég volt megnézni a görög színházat, a Giardino Pubblicot és végigsétálni a főutcán (véletlenül Vittorio Emanuele II-ről elnevezve) az óratoronyig. És persze kedvencem, a calzone és az olasz fagyi sem maradhatott ki ebédre.







Taormina után elindultunk fel az Etnára. Megálltunk a hegy oldalában likőröket és mézt, meg egyéb helyi édességeket kóstolni (meg persze venni is - részemről pisztácia likőr, ami mellett a Bailey's elbújhat és mandula krém - ha van elég önuralmam, akkor majd csak Pesten bontom ki őket), és utána indulás tovább a kráterekhez. Közel 2000 méterre mentünk fel, azokhoz a kráterekhez, amik 1983-ban és 2001-2002-ben törtek ki. A táj gyönyörű, hihetetlen, ahogy az Etna elmosott mindent, ami az útjába került. Volt kétemeletes ház, aminek csak a teteje látszik ki, és volt templom, amiből nem maradt semmi sem. Persze van ellenpélda is. Az apácák nyári lakját a sok imának köszönhetően csak körbefolyta a láva, a kerítésnél elkanyarodott, így megmenekült az épület.






Utána már sajnos mennünk kellett vissza a kikötőbe, de út közben még így is sok szép dolgot láttunk, például Európa egyik legmagasabb hídján átmenve a völgyben alatta az esti, kivilágított barokk város, Modica.


Visszafele szerencsére kértem valami Dedalon szerű gyógyszert a hajón, úgyhogy minden rendben volt, aludtam egy jót, mert a vetített film nem érdekelt (ez a hajó kényelmesebb, mint a repülő). Után megint másfél óra vezetés, először a szállodába, szállodába, aztán vissza a lakáshoz.


Szicília egyszerűen gyönyörű, szeretnék sokkal több időt ott tölteni, hogy jól bejárhassam.






Ja, és csütörtök délre a kormány és a sztrájkolók megállapodtak, de azt még nem tudom, hogy miben és, hogy lesz-e valamikor folytatása a sztrájknak.
 
 
Bocsanat, elcsusztak a kepfeliratok...:)