Az első nap - Kijev
Trip Start
Jan 12, 2011
1
2
20
Trip End
Jan 30, 2011
Kiev, Ukraine
Wednesday, January 12, 2011
Lilla már többször volt kint Thaiföldön, úgyhogy sokat mesélt, így már majdnem olyan, mintha ott lennénk. Nagyon örülök, mert már csak 5 órát kell várni indulásig, de szerencsére itt a duty free (és semmi más) occó italokkal, és kényelmesen el lehet dőlni a business váróban, ahova bebalhéztuk magunkat - szinten két óra elteltével. Így telik tehát az első nap, lassan 1/19. (...)
Helyi idő szerint 20:43-at írunk. Talán nemsokára indulunk, ez a két óra már szinte semmi az eddigi majd' 10 óra után. Kaptunk megint kaját, kicsit többet, mint kellett volna, élelmesen 8 adagot bugáztunk le a 4 helyett. Egy darabig nem akarok látni szottyadt tésztát ráncos borsóval és csirkehús cafatokkal. Ja, mondtam én, hogy azt mondtak a hangosbemondóba, csiken es nem azt, hogy csekin... Csak fél siker. Besötétedett, ideje fogat mosni. Példaképünk mától Tom Hanks. (...) 22:37 Sírva vigad a magyar, tartja a mondás, a síráshoz már befásultunk, a vigadáshoz elfáradtunk. Újra sorban állunk, de a kapuk nem akarnak megnyílni. Lassan átváltozunk vérfarkassá és kiiktatjuk az ellenséget. Legalább történik valami. (...)
23:37. Felszálltunk. A repülőre. Ez legalább négyszer akkora, mint az előző, valszeg ezért kellett négyszer annyit várni rá. Legközelebb ilyenkor inkább kimegyek a piramisokhoz (Egyiptomban van ilyen lehetőség a hosszú transzfer ideje alatt)[utólagos szerkesztői vélemény: visszavonva, most inkább mégse megyek Egyiptomba, bár nem is nagyon lehet] Itt az ideje kiütni magam, hogy az elkövetkező 9 óra eseménytelenül teljen, sok alvással. Ha egyszer megérkezünk, tuti két napig nem alszom, hogy mindent lássunk, amit elterveztünk. Összebarátkoztam amúgy "27 kilós a bőrönd, csak a kolbász össze ne törjön" alpolgármester bával és kedves csapatával is, akikkel együtt fogunk panaszhoz fordulni a légitársasághoz, mivel sem a jegyárusító sem a biztosító nem kompetens egy ilyen helyzetben. Persze.(...)
0:47 Nem fogjátok elhinni, de a levegőben. Gábor szemtelenkedett, mondtam neki, még egy ilyen és repül. Ehe ééérted repüüül! Innen már csak lefelé, mert tudjuk, lejjebb mindig van. Lassan hozzák a kaját, de ha megint csirkés- tésztás-borsós lesz, én falra hányom. Utána szundi, vagy nézem tovább a Lesz ez meg így se-t. Mondjuk rohadtul aludni kéne az elkövetkező nyolc órában, hajnalban pedig meglesnem a Himaláját. Jönnek a sztyuvik, borozzunk vagy narancslé, ez itt a nagy kérdés. Álmaimban meg leccgotodobiics! Most pedig offolom magam, végül mindkettőt kértük. Kaja, film, alvás. Azért még így a végén megjegyezném, hogy amikor azt mondtam, induljon a 19 napos kaland, ennyire nem értettem szó szerint. Ui.: megkaptuk a kaját, nem fogjátok elhinni, hogy mit, de tényleg! Sírok. Ui. a harmadik napon: nem is láttam a Himaláját, Füli szerint baloldalt volt (Füli szintén az egyik kijáró magyar csapat tagja, akivel összeismerkedtünk). Mi a másik oldalon ültünk (de legalább ablaknál).
