Mikulásfalva, Arktikum

Trip Start Mar 11, 2010
1
5
8
Trip End Mar 15, 2010


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow
Where I stayed
Guesthouse Outa

Flag of Finland  , Lapland,
Saturday, March 13, 2010

A szombat reggel nagy izgalomban telt. Még csütörtökön a taxiban az egyik lány, akivel megosztottuk a taxit a vasútállomásig, elkottyantotta, hogy biztos nekünk is a Mikulás a célunk. Emiatt Andris tudta, hogy megyünk hozzá és nagyon be volt sózva.

Rovaniemi vasútállomásától külön Santa's Express jár Mikulásfalvába, ami a várostól 8km-re van északkeletre. Én valami extra dologra számítottam, de kiderült, hogy az express egy sima busz, amire ráraktak pár hópelyhet, meg a Mikulás fényképét. Meg kiderült az is, hogy a 6,5 euro-s jegy (egy főnek oda-vissza) nem valami extra dolog miatt ennyi, hanem ez a normális finn tömegközlekedési ár. Nem is buszoztunk többet, csak ha muszáj volt :-)

Maga a busz bő negyed óra alatt ér ki a faluba. A falu nem nagy, kb. 10 épületből áll, amiből 7 bolt vagy étterem. Ezen kívül ott van még egy ház, ahol a legelső vendéget, Mrs. Roosewelt-et fogadta a Mikulás, a Mikulás postázója és természetesen a Mikulás irodája. A házak egy tér körül helyezkednek el, ahol lámpaoszlopok jelölik a sarkkört. Azért a sarkkörön is van olyan érzés átlépni, mint magán az egyenlítőn :-)

Vicces volt, hogy egy csomó helyen ki volt írva a városban különböző épületekre nagy betűkkel, hogy: "Itt volt a Mikulás". Itt a faluban pedig egy ugyanilyen tábla volt az iroda tetején, csak azzal a szöveggel, hogy "Itt a Mikulás".

Mi egy gyors reggeli kávé után először a postahivatalba mentünk, ahol megnéztük a manókat munka közben. Ez egy rendesen működő posta, ahol fel lehet adni a leveleket. Viszont a manókon kívül az még a különlegessége, hogy ha feladsz egy levelet, akkor eldöntheted, hogy mikor postázzák azt: azonnal vagy csak a következő karácsonykor. Ja, és minden levélre különleges, mikulásos postai bélyegző kerül. A postán még be lehet menni a postabontóba, ahol egy manó szortírozza az érkező leveleket országok szerint. Hát, a magyar fakkban elég gyéren voltak levelek, még össze kell szedniük magukat a magyar gyerekeknek. Itt ki voltak állítva az érdekesebb levelek, mint a világ leghosszabb leve, ami 221 méter hosszú, illetve az aranyosabb írások.

A posta után megnéztük az iroda felé vettük az utunkat, felkészülve a Mikulással való találkozásra. Bent az irodában nem lehetett fényképezni, csak nézelődni. Egy hosszú folyosó vezet az iroda elé. A folyosón megint átléptünk a sarkkörön, és ha egy kicsit figyelmesebben megyünk, rájöhetünk a Mikulás pár titkára. Ott van például szögre akasztva a világjáró csizmája, amiben pillanatok alatt közlekedik az utcákon, ha a rénszarvasokkal nem tud berepülni valahova. Itt volt az a kampós szerkezet is, amivel le tudja engedni bármilyen kéményen az ajándékot és itt volt a legnagyobb titok is. A nagy terem felett, ahol az iroda található van egy óriási óraszerkezet. Ennek az órának a tengelye behatol a föld közepéig, amire azért van szükség, hogy karácsonykor a Mikulás le tudja lassítani a föld forgását, ezzel az idő múlását, hogy legyen elég ideje körbejárni az összes gyereket. Na ezért van az, hogy karácsonykor olyan lassan telik az idő, amíg várunk az ajándékra :-)

Az iroda előtt némi sor állt, mert nem csak úgy beszaladtak az emberek a Mikuláshoz, hanem mindenkit külön fogadott. Kb. 10 perc várakozás után jutottunk mi be. Jó fej volt a Mikulás nagyon. Kedvesen köszöntött minket, kezet fogott mindenkivel. Megkérdezte Andristól a névét, de a gyerkőc annyira meg volt illetődve, hogy a Mikulás nem hallotta a választ. Megkérdezte, hogy honnan jöttünk és amikor mondtuk, hogy Magyarországról, mondta, hogy szereti ezt az országot, minden évben eljön külön ide látogatóba. Mondta Andrisnak, hogy látja rajta, hogy jó gyerek, ezért még kapott egy különleges kis matricát is, amire rá volt írva, hogy ő a Mikulás kis segítője. Amikor Eszti mondta, hogy ő itt tanult Rovaniemiben fél évig a Mikulás öreg barátjaként üdvözölte újra :-) Szal tényleg jó fej volt, pont amilyennek képzeltem.

Azért jól el van eresztve a bácsi technikával. A beszélgetés közben leültünk a Mikulás köré és egy manó csinált rólunk egy fényképet. Nem tudom, hogy milyen gép volt, de nagyobb volt bármelyik tükörreflexesnél, amit eddig láttam. Ahogy ellőtte a képet, az rögtön megjelent egy nagy plazmatévén mögötte, kérdezte, hogy tetszik-e nekünk. Amikor elbúcsúztunk a Mikulástól, kint az iroda mellett egy másik manó várt, aki elmondta, hogy megvehetjük a képet egy nagy A4-es nyomtatásban, vagy 6 kicsi képeslapként, vagy megkaphatjuk a digitális képet mikulásos pendrive-on mindenféle egyéb anyaggal együtt. Mi a nagy képet választottuk, amit lent tudtunk átvenni az üzletben. Kb. 2 perc alatt értünk oda, de már ott volt kinyomtatva egy szép kis dossziéba betéve.

Még egy kicsit lődörögtünk a parkban, majd mentünk vissza a buszhoz. Mikulásfalva közelében van még egy rénszarvasfarm, meg egy jégszoborpark, de oda már nem mentünk el. A buszról nem a vasútállomásnál szálltunk le, hanem az Arktikum nevű múzeumba mentünk. Előtte még megebédeltünk a világ legészakibb McDonalds-ában, majd mentünk a múzeumba. A múzeum a lapp történelmet mutatja be. Hogy éltek és élnek az emberek a sarkkörön, milyen nemzetiségeik vannak a lappoknak, merre is helyezkednek el Skandináviában. Volt egy vetítés is, ami északi fényes felvételeket és sarkköri képeket tartalmazott. Mindent összevetve érdekes egy kiállítás volt, nekem úgy tünt, hogy Andris sem unja magát annyira, nekünk pedig kifejezetten tetszett.

A múzemból elsétáltunk bevásárolna, majd ettünk-ittunk egy 1 eurós kávé-süti kombót az egyik sörözőbe. Azért kicsit vicces, hogy amikor Eszti 8 éve itt tanult, már akkor is 1 euro volt ez a menü és azóta sem emelték.

Estefelé elmentünk egyet sétálni a városban. Mivel ez volt az utolsó napunk, én mindenképpen meg akartam nézni azt a kocsiutat, ami a folyó befagyott jegén vezet át. De mint kiderült, nem is ez volt az igazi élmény. A folyóparton sétálgatva eljutottunk egy olyan ponthoz, ahol a kialakított sífutó és sétaút rávezet a jégre. Ja, itt még gyorsan meg kell említeni, hogy a finnek nagyon lelkes sportolók. Minden korosztály sífut, fut vagy csak sétál, de rengeteg ember sportol a városban esténként. Pont emiatt nagyon jó sífutóutak és sétautak vezetnek a városban keresztül-kasul. A folyóra rátérő is úgy nézett ki, hogy a folyó jegén a havat két sávban ledózerolták, az egyikre kimarták a sífutópálya nyomait, a másikat meg meghagyták sétaútnak. Mindez kitáblázva a folyó jegén :-) Mi ezen a sétaúton sétálgattunk elég hosszan. Pontosabban pont olyan hosszan, hogy belefutottunk a naplementébe. Az ég alja valami hihetetlen vörös volt és ez a kettő a szürkületi hóval nagyon szép kontrasztot adott. Nekem nagyon tetszett, bár Eszti egy kicsit csalódott volt, mert ő olyat várt, mint amilyet régen látott itt, hogy az egész ég vörösben fürdik. De hát ez sajnos nem az a nap volt.

Mikor lement a nap, visszasétáltunk a szállásra és aludtunk. Senkit nem kellett altatni :-)

Hasznos linkek:

A Mikulás élő adása
Arktikum
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: