Turku, a régi főváros

Trip Start Mar 11, 2010
1
7
8
Trip End Mar 15, 2010


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Finland  , Western Finland,
Monday, March 15, 2010

Reggel érkeztünk meg Turkuba, kicsit kialvatlanul, kávéra kiéhezve. A koffeinhiányt pótoltuk az állomáson és elindultunk várost nézni.

Meglepően jó idő volt, olyan 0 és -10 között mozgott egész nap az idő. Az északi -20 körüli időjárás után ez már egy nyaralással is felért. Első célként a régi székesegyházat néztük ki magunknak és oda sétáltunk el. Jó öreg és jó nagy templom, már elfelejtettem, hogy mikor építették. Én szeretem az olyan templomokat, amik nem barokk giccsben pompáznak. Ez is pont olyan volt. Egyszerű, de mégis tekintélyt parancsoló falak. Szép volt ez a templom és nem utolsó sorban meleg volt bent :-)

A templom után a folyóparton sétáltunk a vár felé. Volt vagy 2 km az út, de láttunk közben egy csomó mindent. Többek között egy szélmalmot egy domb tetején, ami fogalmam sincs, hogyan került oda, de nagyon nem illet az összképbe. Megint átkeltünk a befagyott folyón, oda is és vissza is. Csak amikor visszafelé jöttünk, akkor vettük észre, hogy a kikötött hajók mellett már javában olvad a jég, a vízben kacsák úszkálnak és jó nagy repedések vannak a jégen mindenfelé. Azért le a kalappal a finnek bátorsága előtt, hogy ilyenkor is mennek még ezen a jégen. Mi már többet nem mentünk :-)

A folyópart a vár felé teli van rakva mindenféle régi eszközök másolatával. Rakodódaruk, világítótornyok, régi hajók. Valószínűleg azért, mert az út a várig gyártelepek mellett vezetett végig és így olyan volt az egész, mintha egy nagy múzeumban menne végig az ember. Tény, hogy sokkal jobb volt, mint egy lepukkant gyártelepen végigmenni. Elmentünk a tengerészeti múzeum mellett is. Be nem mentünk, de kint megnéztük a hadihajókat és a kis hajómaketteket.

Maga a vár szép lett volna, ha nyitva lett volna. Így csak az udvarát tudtuk megnézni, meg kívülről az épületet. Lesétáltunk a kikötőbe, hátha látunk nagy tengerjáró hajókat, de ott sem volt szerencsénk. Visszabaktattunk a városba, vettünk valami északi bogyóból készült lekvárt és kimentünk a vasútállomásra a cuccainkért.

Mikor kivettük a csomagokat a megőrzőből, akkor jöttünk rá, hogy van még egy csomó időnk, van vonatbérletünk, miért is nem vonatozunk egyet? Andris úgyis meg volt őrülve, hogy emeletes vonaton akar utazni, pont olyanon, ami éppen akkor indult Helsinki felé. Bár Helsinkibe az út 2 óra volt, azt nem jártuk volna meg, de úgy döntöttünk, hogy megnézzük azt a várost, ahol megáll a vonat útközben. Fel is ültünk, és le is szálltunk fél óra múlva egy Salo nevű helyen. Na, ez is egy érdekes város volt. A város közepén volt egy akkora bevásárló központ, mint a három legnagyobb pesti együtt. Valami iszonyat nagy volt, és ami még érdekesebb volt, hogy a város mindehhez akkora lehetett, mint egy kisebb magyar város. Mondjuk Dunaújváros. Fogalmam sincs, miből éltek ezek az üzletek, hacsak messzi földön nem voltak híresek és nem jártak oda a népek a világ végéről is. Körbejártuk a várost, és visszautaztunk Turkuba.

Turkuban a változatosság kedvéért nem McDonalds-ban, hanem annak helyi megfelelőjében, a Hesburgerben vacsoráztunk. Akkora hamburgert kaptam, hogy alig tudtam legyűrni, pedig nem sokat ettünk még aznap. És még finom is volt. A vacsora után kimentünk a főtérre, megvártuk a buszt, ami kivisz a reptérre és megkezdtük a hazautat.

Itt volt a második bizonyítéka annak, hogy nem rég nyithatták ezt a terminált a reptéren. A söfőrünk fogta magát, megállt a terminál külső kapujánál, ami kb 5-600 méterre volt a bejárattól és mondta, hogy nincs tovább. Vagyis gondolom ezt mondta, mert nem beszélt egy szót sem angolul, így mi is hiába magyaráztuk, hogy ugyan vigyen már be, kifelé jövet is bentről indult a busz. De csak leszállított minket. Aztán pár pillanat múlva mondta, hogy szálljunk már vissza, még is bemegy. Fogalmam sincs, hogy mi történt eközben a fejében :-)

A check-in is vicces volt. Sehol egy darab számítógép, a srác egy listáról kereste ki a neveket, hogy kinek kell utazni. A bőröndöket is mindenki a saját kezével pakolta fel arra a futószalagra, ami a gépre vitte. Viszont volt bent a tranzitban dohányzóhely, ami sehol máshol. Vagyis egy ajtó, amin ki lehetett menni cigizni. Ez egy nagy piros pont volt nekik. Aztán megjött a gép, vetettünk még az égből egy utolsó pillantást a kivilágított Turkura és hazajöttünk.

Mindent összefoglalva nagyon nagy élmény volt. Szép a vidék, gyönyörű a táj és teljesen más világ az észak, mint amit megszoktunk. A finnek nagyon kedvesek, bár egy csöppet visszafogottak. Nem locsognak, csak arra felelnek, amit kérdezel. Mikulás tényleg van és tényleg olyan kedves, mint a mesében.
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: