Koma Ko Ma
Trip Start
Unknown
1
11
14
Trip End
Ongoing
Thong Nai Pan Noi, International
Saturday, February 18, 2012
Február 14-én vendégeink Zsolt és Kristály megérkeztek! De kanyarodjunk kicsit visszább a sztoriban, előtte Andy és Kumi is meglátogattak bennünket és nálunk töltöttek egy estét. Momoókának furcsa is volt hogy végig angolul beszélünk, de a végén bejött neki, azt hiszem. Kuminak nagyon tetszettek Momo pofazacskói, mert állandóan azt kérdezte, mi van belül, hogy ilyen nagy és cuki kis pofija van neki! Mondtuk semmi, higgye el, de ő állandóan csak az ujjával nyomogatta a pofiját, egyszerűen nem hitte el hogy belül üres....
Gobbó motorral kiment Zsoltékért, míg Momo és anya otthon pihent, Andyék pedig lementek a partra. Aztán mindenki egyszerre megélrkezett, volt nagy örömködés, és nyomban neki is láttunk egy óriási adag Tom Kha, azaz kókusztejlevesnek! Közös ebéd után pedig levonultunk a tengerpartra hogy megmutassuk az öblöket Zsoltnak és Kristálynak, ússzunk és homokozzunk együtt egyet Jinjivel.
Másnap reggel gyönyörű napfelkeltére keltünk Momóval, érezni lehetett a levegőben, hogy ma nagyon meleg lesz. Régóta terveztük már, hogy elmegyünk a közelben lévő Than Sadet vízeséshez, ahol még régi bungallók és házikók voltak, és elszigeteltsége révén még viszonylag kevés embertömeg. Mivel nemrég esett az eső, esélyes volt, hogy a hatalmas Than Sadet vízesésben még víz is hömpölyög majd. Elindultunk motoron, bár Zsoltéknak sikerült rögtön az első lejtőn megcsúszniuk, úgyhogy az út további részét a motorozástól való parák és félelmek uralták, legalábbis Zsolt lelkében. A Than Sadet vízeséshez vezető útbak bár jókora részét leaszfaltozták, mégis úgy döntöttünk, hogy az út többi részét gyalog, illetve egy motorral tesszük meg, így Momóka és anyukája hol sétált Zsoltékkal, hol pedig felült a motorra apa mellé. Útközben megálltunk és besétáltunk a dzsungelbe megnézni a vízesést, ahol egy kis homokszigetre le is tettük Jinjit, aki jól teleztömte a száját egy kis vörös homokos földdel, úgyhogy ki kellett mosni a szájacskáját. A vízesésben volt víz, úgyhogy végre láthattuk a Than Sadetet!
A partra leérve már csak strandolás várt ránk, meg persze a gyönyörű látvány: mindenhol még régi ütött kopott, ám annál romantikusabb fa bungallók sorakoztak és rengeteg gyerek játszott a parton! Úgy 2 körül bezúzott az öbölbe egy partihajó, 30 részeg franciával, akik először ünöltették a zenét, aztán visszavettek a hangerőből és a ritmusból is, és konszolidáltan megebédeltek az öbölben. Zsolt viszont kapva kapott az alkalmon és beúszott a parkoló hajóig, hogy a tetejéről a vízbe ugrálhasson. Momóka pedig aludt mindeközben édesen.
A Mai pen rai bungallótelep konyháját választottuk ebédünk színheléül, ami messze az egyik legjobb thai étterem, ahol eddi voltunk. Olyan Thom Yamot ettünk, amilyet még soha, sehol és olyan óriási volt egy adag, hogy ketten is alig bírtuk megenni. Momóka a szokásos tofus padthai-t ette, és vígan homokozott utána. Természetesen megint összetalálkoztunk Sophival és Antonióval, a három éves ikrekkel, akikkel már különböző napokon és helyeken sikerült összefutnunk. Utolsó napjuk volt itt, ugyhogy nagyon megörültünk egymásnak. Róluk még írunk később is!
A nap végét szaunázással koronáztuk meg, Andy ugyanis említette, hogy itt a Thong Nai Pan Yai-on is van már herbal szauna és a szerzetesek csinálják. Nekiveselkedtünk és felkutattuk a templomot, és tényleg igaza is volt, megtaláltuk a vadi új szaunát, a szerzetesek útba igazítottak bennünket ( miközben ránk akartak sózni mindenféle szent amulettet) és kipróbáltuk a forró gyógynövényes gőzt! Hát ez bizony isteni volt! Hulla fáradtan hazamotoroztunk, utközben vettünk a bangladesi sráctól néhány roti palacsintát és hazatértünk...
Ko Ma
Másnap reggel újabb nagy kalandra vállakoztunk, midenkit körbetelefonáltunk, hogy megyünk. Bár kora reggel indultunk, elsőként Tóniékhoz mentünk, akik épp hozzánk igyekeztek, így még épp időben csíptük el őket, úgyhogy együtt mentünk a nyugati partra. Momóka nagyon élvezte a motorozást, bár nem sokat aludt közben, inkább brümmögött és apát nézte közben, miközben én egyensúlyoztam vele a motoron.Thong Sala piacán megálltunk enni, inni, bevártuk Tónit, Katit és Misit, akik épp egy kis banánpálinkával szerelkeztek fel a kirándulásra és így együtt nekivágtunk, irány a had Yao hogy Szabiékat is felvegyük, majd onnan Ko Ma, ahol pedig már Nóráék vártak ránk. Szépen összegyűlt egy nagyobb csapat és nekivágtunk, hogy elfoglaljuk Ko Ma szigetét, ahová az árapály miatt egy kis homokpadon keresztül át is tudtunk sétálni. Itt aztán a gyerekek jókat játzsikáztak együtt , mi pedig felválltva merültünk a víz alá, megcsodálni a halakat, korallokat, és végre először tényleg gyönyörű volt a látás is.
A gyerkőcök is bealudtak, a csapat nagyobbik része pedig a banánpálesz bűvöletébe, sőt inkább révületébe esett......
5 órakkor ébresztőt fújtunk, mert indulnunk kellett haza, ami nem egy rövid út, hiszen az egész szigetet meg kell kerülnünk motorral. A motorunk azonban szép nagy deffektektet kapott és a hátsó kerék jó alaposan kilukadt, úgyhogy egy kicsit toltuk, az első thai boltig, ahol hívtak nekünk Cheloklumból motorosfutárt, aki 5 perc alatt befoltozta a kereket. Nóra Vendi és Zoli pedig kitartott mellettünk , együtt szépen megvacsiztunk, sőt Zoli és Gobbó még egy pingpongpartit is lezavart, véletlenül épp egy pingpongasztal is volt az étterem mellett.... szóval minden rosszban van valami jó :) bár a sötétben való hazamotorozás annyira nem volt jó, a napunk mégis szuperjól sikeredett, mint minden egyes itt t öltött nap :)
