A L'ile d'Aix múzeumai
Trip Start
Oct 16, 2011
1
5
17
Trip End
Nov 07, 2011
L'Ile d'Aix, Poitou-Charentes, France
Friday, October 21, 2011
Kibringáztunk a kikötőbe a kompot megnézni, de nem jött, és fújt a szél. Ezért visszamentünk a városba, hogy vegyünk vizet. Bringáztunk, és a hátunk megett Dali, a biciklikölcsönzős berni pásztora játszani kezdett egy golden retrieverrel. Megálltam nézni, meg röhögni, ahogy a nagy mafla kutyák idétlenkednek, és egy öreg bácsi leszólított minket, hogy ugye, milyen rossz sorsuk van itt a kutyáknak. Hát igen, Bruno válaszolgatott neki, hogy hova valósiak vagyunk, hát Budapestre, nahát, mondta a bácsi, ő is ismer egy magyar nőt, egy kiállításon dolgozott itt pár éve. Később Bruno azt mondta, hogy szerinte csak kamu volt a magyar nő, csak nem tudta hogyan felvezetni a kiálítást a bácsi. Hát nem tudom, mindenesetre bementünk megnézni a kiállítást, elég érdekes volt, és nem túl nagy: egy Pierre Fleury nevű ember kiállítása. 1900-ban született, hajósnak tanult eredetileg, de egy komoly betegség miatt nem fejezhette be tanulmányait. Ezért a meteorológiai hajókon szolgált, és festette a meteorológiai jelenségeket, majd halála után a festményeit szétosztották a szigetek között. Ezt a bácsi mesélte. Aztán kisült, hogy ő volt a kiállítás alapítványának az elnöke, két éve vonult vissza. Igazi szigetlakó, az Oleronon született, a szülei a Ré-n, a felesége pedig itt Aix-en, sokáig matrózként dolgozott, majd mikor visszavonult, ő lett Aix polgármestere, 15 évig töltötte be ezt a tisztséget. Nagyon kedves bácsi volt! Jean Cochard-nak hívják, és adott egy könyvet, amiben van egy vers, amit ő írt. Alá is írta. Bruno mondta, hogy az óceán mindenkit megihlet. Később ő is írt egy verset: "Fai chié l'eau." "Fenébe a vízzel." Aztán egy másikat is: "Yesterday we saw a meduse, / And now it's today." "Tegnap láttunk egy medúzát, / Most pedig ma van." Szóval őt is megihlette az óceán!
Egy darabig bringáztunk, aztán kulturális élményekben vettünk részt: van itt egy csigamúzeum, ahol a tengeri élőlények feldolgozását ismertetik. Ez elég érdekes volt, csak elég gyatra az angol nyelvű audioguide-juk. Sajnos nem nagyon vannak felkészülve az embertelen nyelven karattyoló turistákra. De szépek a csigák! Rájöttem, hogy a tenger is olyan, mint az erdő, csak vizes. De ugyanúgy vannak a szabályok nagyjából. (A tűzrakást mondjuk az erdőnél komolyabban szabályozzák.) Van aztán egy Napoleon múzeum, ugyanis számüzetése előtt 3 napot itt töltött, Gourgaud társaságában. Nem valami nagyon hatalmas múzeum ,meg mivel csupa Napoleon, nekem annyira nem is volt érdekes, de illendőségből megnéztük. Mindenféle Napoleon volt az egyik teremben, Napoleonos pipák, meg Napoleon rajzok, meg órák ,meg ilyesmik. Itt fogyott ki az elem a fényképezőgépből. Pedig eztán jött az Afrika múzeum, csomó kitömött állattal - még egy dodo is, bár az csak reprodukció. Az ifjú Gourgaud nagy afrika - kutató volt, van egy levele is Livingstone - tól - wow! Meg egy kitömött teve, amelyen Napoleon ült valaha. A kitömött orrszarvúnak nyáron ellopták az orrszarvát, és a múzeumőrök egész meglepődtek, mikor kiderült, hogy 30 000,- eurót ér egy orrszarv. Nem is tudták, hogy ilyen kincsük van. Nemrég elkaptak egy apát és egy fiát Portugáliában, a reptéren, hat orrszarv volt náluk, most szétküldik a szarvakról a fényképeket a múzeumoknak, hogy ki ismeri fel. Ez a múzeum szórakoztató volt.
Kicsit még üldögéltünk a világítótorony melletti padon, aztán az 5 órás komppal hazajöttünk, fájó szívvel. Velünk utazott Dali is, nagyon kedvesen simogatta a gazdasszonyát. A többi kutya bezzeg félt.
