Costa da Caparica

Trip Start Sep 22, 2008
1
2
6
Trip End Oct 05, 2008


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Portugal  , Estremadura,
Tuesday, September 23, 2008

Első nyaralós napunk. Reggel felkeltünk, és természetesen egyből mentünk reggelizni. Sajnos a kávé nem olyan, amilyennek lennie kell, hanem híg, amilyet nem szeretek - de sebaj, az ablakunk egy kávézóra nyílik. 55 cent a kávé, és remek! Látható továbbá egy hentes is az ablakból, valamint alattunk van egy tisztító, egy szépségszalon és egy étterem. Ebben az étteremben kaptuk a vacsorát, minden nap 32 eurót ehettünk el az étlap alapján. Ha többet ettünk, fizetni kellett, ilyenkor kaptunk szegfűt is! A fizető vendégeknek a számlával együtt vitték ki a szegfűt. Ja, és olasz étterem volt - spenótos lasagna, meg ilyesmiket ettem, hmmm! A reggeli is igen bőséges, gyümölcs, rántotta, fasírt, kolbász, hal, sajt, joghurt, meg valami, ami leginkább túróra emlékeztetett, csak éppen semmi köze nem volt hozzá. Majdnemhogy a két kajával ki lehetett húzni egy napot, csak kicsit ki kellett egészíteni néha. (Naponta kétszer - háromszor.) 
Reggeli után megismerkedtünk a "kontakttal," Melodynak hívják, és nagyon kedves. Megbeszéltük, hogy a bőrönd nem fog megérkezni délután kettő-három előtt, és mi itt megvárjuk a környéken. Addig alaposan megvizsgáljuk a falut.
Hát elég alaposan megvizsgáltuk. 
Felsétáltunk a sétálóutcán (Rua dos Pescadores) az óceánhoz, mert tegnap csak a repülőről láttuk. Hát lenyűgöző. Hatalmas hullámokat hoz, és egy pillanatra sem hagyja abba. (Ehhez képest érthető, hogy a másik óceánt Csendesnek hívják.)  Jellegzetes óceánszag van, de ezt délutánra már nem érzem. Nem kellemetlen, csak felismerhető. Éppen éítkeznek az óceán partján, mint utóbb megtudjuk, kávézókat, bárokat építenek, meg szép promenádot, mert Costa polgármestere fejébe vette, hogy felfejleszti Costát. Pillanatnyilag néger építőmunkások áskálódnak, és egy töredezett betonút jelképezi a promenádot.
Majd öt év múlva visszamegyünk megnézni, mit hoztak össze.
Végigsétáltunk a betonúton, egészen amíg véget nem ért, ott van a kemping. Emberek heverésznek a parton, de fürödni nem láttunk senkit. Páran (pl. én) megpróbálták, de nagyon hideg a víz, és annyira hullámzik, hogy nem vonz úszásra. Viszont a szörfösök nagyon jól érzik magukat benne. Persze, ők ruhában vannak.
Visszanéztünk a szállásra, Melody szerint a víz nem hideg, ő éppen tegnap merült egyet, és nem fázott. Persze, búvárruhában. És csak azért vannak ekkora hullámok, mert jön a dagály. Pár nappal később vettem egy újságot, és benne volt a dagályjelentés, hogy melyik partszakaszon hány méter (!) lesz a dagály, és hány órakor. Muris.
Bőrönd sehol, így ebédelni mentünk. Alentejoi módra készített disznót ettem, anyukám meg kardhalat. Az én kajámban volt kagyló is. Kértem egy sört, erre hoztak egy 2 decis pohárral. Ezt (mármint az adagot) Imperatornak hívják, és itthon is be lehetne vezetni! 
Ebéd után, mikor még mindig sehol a bőrönd, tájékozódni kezdtünk, hogy hogy lehetne bejutni a városba. A turistairodán nagyon segítőkészek, és pontosan 6 méterre lakunk tőlük. Adtak térképet, buszmenetrendet, beikszelték a Zarát a térképen, meg ilyenek.
Szemben a turistairodával van a gyógyszertár. Hát már annyira nem bírtam magammal, hogy berontottunk fogkefét venni, mert meg akartam veszni fogmosás nélkül. Elmagyaráztuk a patikusnak, amelyik tudott angolul, hogy elveszett a csomag, mondta, hogy ne agódjunk, biztosan mindjárt itt lesz.
Vissza a szállásra, fogat mosni. Éppen a számat öblítettem, mikor felszóltak a portáról, hogy itt a bőrönd.
A patikus megérezte!
És hurrá!
Eztán felszabadultan sétáltunk. Négysávos, széles úton, keskeny járda van mellette, és amint valaki megközelíti a járdaszegélyt, azonnal leáll az autóforgalom. Mind a 4 sávon. Ezt is be lehetne vezetni itthon. Megtaláltuk a tűzoltóságot, a buszvégállomást, és a konditermet. Ide bementünk, és megalázó párbeszédet folytattam a recepcióssal. Ő: (rámnéz) " It's a gym." Én: "I KNOW IT'S A GYM!!!"   De nem mentem vissza többször, szóval igaza lett. Vannak magyar barátai, azt mondta.
Megközelítettük az óceán egy másik részét is, de lemenni nem lehetett, mert éppen homokkal töltik fel, amit a víz elszedett tőlük. Találtunk kóbor cicusokat is, de annyi kajájuk volt, mint a Milosnak egy hét alatt. Egy elhagyott házban laknak.
Este kissé rosszul lettem, talán a kagylók, de szerencsére a svédcsepp rendberántott. Így bírtam hatalmasat vacsorázni! Lángoló ananászt ettünk, egzotikus, elég finom, de rászokni nem fogok.
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: