Egy kis talpmasszázs a kentauroknál

Trip Start Feb 28, 2011
1
10
16
Trip End May 26, 2011


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow
What I did
Walk&Walk, Tried to bathe

Flag of Greece  , Thessaly,
Monday, May 9, 2011

A tegnap Volosban jártam.

Kozaniból  a busz két és fél óra alatt vitt el és mivel 9-kor indult, (ami számomra még határozottan "reggel") átaludtam az utat, ami Tesszália csodálatos, dimbes-dombos (pontosabban higyes-hegyes) tájain át vezetett - a meteórák is itt találhatók.

Délben megérkeztem (szobatársammal együtt) a volosi kikötőbe, ahol naagyon nagy szerencsénkre rögtön volt is egy turista infopont. Későb megtudtam, hogy ez volt az egyetlen Volosban! A százezres régióközpontról tudni kell, hogy a Pílió hegység lábainál terül el és a környező falvakkal együtt egy hatalmas öblöt zár közre. Jelentős szerepet kapott a mitológiában is, mely szerint a Pílió hegység volt a kentaurok hazája és az argonauták is a közeli Iolcos-ból indultak útjukra. A modern Volos kétségkívül a hazaiak egyik legfelkapottabb és legnagyobb üdülőközpontja, bár turistákkal is bőven. találkozhatunk. Csak ott jártunkkor (ami még jócskán off-season) hallottam két amerikai trillázást, valamint több németet, és akcentus után vélhetőleg egy ausztrált (de megtörténhet, hogy csak valami texas-i redneck dialektus volt). Az rövid előzetes dokumentáció után egy nagyon szép és barátságos városra számítottam, ám ez nem teljesen így volt. 

Előszöris a turista információs központra egy bötűvel nem volt kiírva, hogy mi az... Szigorúan csakis görögül. Oké, hogy turisztiko kentro, de vajon így is olyan egyszerű: τουριστικό κέντρο πληροφοριών ? Szerencsére néhány perc bolyongás után rátaláltunk, ahol feltankoltunk térképekből, útikalauzokból meg tanácsokból. Ezek birtokában irány a “beach”. 

A legközelebbi homokos tengerpartra 200 méter loholás és egy kedves buszsofőr révén egy helyi buszjárattal jutottunk el (~5km). Na itt volt az áucs. Aliaki falu és a tengerpartja iszonyúan szemetes, mocskos és rendezetlen volt. Gondolkodtam, hogy vajon ez május miatt, de ahogy jobban megfigyeltem a régóta rozsdázó zuhanyzókat meg az őszülő flakonokat rájöttem, hogy nem ez a gond. Ez nem egy különleges helyzet, ez A helyzet. Legjobban a kilencvenes évek Saturnjához tudnám hasonlítani, amit akkoriban Mamaia jócskán lepipált. A partot. A tenger persze (a görgök HATALMAS szerencséjére és minden bizonnyal az Ölümposzi gondviselésnek köszönhetően) csodálatos. Kristálytiszta, égszínkék (“Égei”) még a kikötőben is.  
  
Ezek után gyalog indultunk vissza a városba, a parton. Nagyon szomorú volt a lassan, de biztosan kibontakozó kép: Itt valóban válság volt, van. (Mert nem akarom azt gondolni, hogy mindig ilyen igénytelen, szemetes, trehány és bűzölgő volt) Rengeteg évek óta elhagyatott, vagy éppen félig kész ház, szanaszét heverő rozsdás ódon csónakcsontvázak és tömérdek szemét. Az ittenieket látszólag nem zavarja:az eldobott sörösüveg kiváló torony lesz a homokvárra. Sajnos a városig ez a látvány kísért, es bent is folytatódott. Egyetlen kivétel volt: A promenád. A többi Sao Paolo, már a második utcánál nem mer beljebb merészkedni a látogató a szeméttől, a bűztől és a gyanús alakoktól. Márpedig ezek mind megtalálhatóak. A teremetés koronáit a hazai “cocalar” kiéheztetett él előre vadított, bár némileg lustább változataként kell itt elképzelni. A promenád meglehetősen hosszú, és kellemes meglepetés volt. A vitorlások dominálnak a yachtokkal ellentétben. Majd’ mindeniküket lehet bérelni, relatív potom áron, 100egynéhány €/nap. Sok az ízléses és vidám vendéglő, kávézó. Na meg a mólón kitűnő majdnem eredeti Louis Vuitton meg Gucci táskákat vásárolhatunk, kedves közép-afrikai, semmilyen érthető nyelvet nem beszélő, de szinte velük született zsidó érzékkel rendelkező árusoktól. De ezt nem úgy képzeld el, mint az otthoni bazárt, mert a cuccok tényleg nagyon jók, és szégyenletesen olcsók! 
 
Volosban végülis el tudok képzelni egy kellemesen eltöltött hetet, főleg ha a környező Skiros/Skiathos/Skopelos szigetet is meglátogatjuk és találunk egy eldugott, érintetlen helyet a félszigeten a fürdésre-napozásra. Sajnos ebbe a rövid napba nem fért bele a környező falvakban található tömérdek mitológiai meg archeológiai nevezetesség, amik kötelezőek egy hosszabb kiruccanás esetén. Most csak aliaki-i dombtetőn magányoskodó Dimitros Színházat (rom) sikerült megnézni, bár vasárnap nem látogatható, ezért bakugrás szükségeltetett. A színház és főleg régészeti leletként értékes, mert sajnos a kivehetetlenségig rombolódott. Mivel a régióban  jelentős iparágat képvisel a bányásat és az építkezés anyagok előállítása, itt van az ország egyetlen “téglamúzeuma”, vasárnap ugyancsak zárva...
 
Visszafele a szárnyashajóra szavaztam, bár sajnos lekéstük ezért maradt a busz.

Nézd meg a fényképeket!
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: