Hattyúk, pávák, ludak (libák?)

Trip Start Feb 28, 2011
1
3
16
Trip End May 26, 2011


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Greece  , Macedonia Region,
Saturday, March 26, 2011

Görögországba megjött a tavasz. De úgy egyszerre.
Ezért úgy határoztunk, hogy egyet kirándulunk a környéken, már úgyis jó volna egy kis mozgás. A kis mozgásból aztán nagy mozgás lett, ahogy az hamarosan kiderül.

Kastoria Kozanitól északra fekvő város és prefektúra, Florina, Kozani prefektúrái és Albánia fogják közre. Kastoria tulajdonképpen nem csak a város, hanem az egész régió, a prefektúra neve. Busszal mentünk oda, kb. egy óra volt az út. Egyébként Görögországnak meglepően jól működő belső távolsági buszrendszere van. Csak sorba állni nem tudnak az emberek. Jaj, nagyon nem tudnak; mint a juhok, de azok közül is inkább a berbécsek :) Bad. Worse. Balkans!

Semmit okom nem volt bármi jót is várni ettől a kirándulástól a Kozaniban eltöltött majd' egy hónap vaskos tapasztalataimat latba véve. És nagyon kellemesen csalódtam. Kastoria egy mesebeli helyen van. Képzelj el egy csepp alakú félszigetet de a csepp még nem esett le, még nem vált el. A város pontosan a megnyúlt, keskeny részén fekszik a cseppnek. Így ugyanaz a tó északon és délen is határolja és mindössze pár száz méter vastag. És mindez úgy, hogy közben a tó szintjéről 20-50 métert emelkedik a terep. Van a városnak egy különös könnyedsége a környező kopár sziklák és hegyek dacára. Nagyon jó a self-marketingje :p hiszen már eleve jó kedvvel lépsz be a városba.

 Kastoria régió egy szokatlanul gazdag térség Görögország északi felében. Állítólag már a középkor óta virágzik (mielőtt még megijednél, nem én a vagyok a polihisztor, hanem az utikönyv :p ), Európa-szerte híres bundaiparának köszönhetően. És ez meglepő módon még ma is él és virágzik. Bizonyosan megtanultak alkalmazkodni az emberek a változó történelmi idők és politikai rendszerek által követelt normákhoz. Már a várostól jónéhány kilométerre tömérdek mexa/furs táblával találkozunk, amik a bundaipari kisvállalkozások cégérei. Érdekes módon nincsen egyetlen monopólium hanem kisebb-nagyobb társulásokban, de még mindig alapvetően családcentrikus módon foglalkoznak a bunda- és szőrmekészítéssel és bizonyos bőripari cikkekkel. Aztán ezeket exportálják, Nyugat-Európába és a Perzsa-öbölbe. Amolyan céhes rendszer lehetett itt, mint otthon, annyi különbséggel, hogy itt a mai napig fennmaradt. És voila, virágzóan működik, a házakból és a Audikból (ami nagyon nagy extravaganza a tipikus görög matiz-hyundai-kia skála mellett) ítélve. 

 A házakon azonnal látszik a régió kiváltságossága, Kastoria mindig is amolyan kis enklávé lehetett a háborúktól amúgy egyáltalán nem kímélt észak-nyugat-makedóniai, stratégiai szempontból különleges jelentőségű régióban. A házak egyáltalán nem jellegzetes görög stílusban épültek, sokkal inkább erős szász jegyeket véltem felfedezni rajtuk. Sőt, a belváros nagyon hasonlít az otthoni szász városok, pl. Medgyes régi központjára, Utca+1,2 szintes, alapvetően szögletes házakkal, vörös cseréptetővel, zárt, függőlegesen elválasztott ablakokkal, redőnnyel (sokszor fa), vastag fakeretben. Jellegzetesen ki voltak emelve sötétbarna páccal az ablakkeretek, még a modern házaknál is. Meglehet, hogy néhol "termopan" lapult, de arra mindenképpen vigyáztak, hogy megtartsa a klasszikus jegyeket. Szerintem ez is a régió prosperitásáról árulkodik. Az utcák szűkek, tán még jobban, mint Kozaniban, és kivétel nélkül macsakövesek. Látszik, hogy nem Q7-es vagy X5-ös volt a célforgalom, amikor építették őket. A macskakő inkább csak kő, "macska" nélkül - nem az a tipikus viae romanae. Ezek a kövek nincsenek méretre vágva és szorosan egymás mellé illesztve, csak úgy oda vannak "dobva". Szerintem a kétbástyás város a mai határait már a középkorban elérte, ugyanis már a 15. századtól virágzik itt a szőrmeipar.

Miután mindkét tópartot bebarangoltuk (nincsen korlát, és ez csodálatos, természetközeli), nem tudtam megállni, hogy ne másszak fel a "csepp" központjában elhelyezkedő dombra - hegyecskére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a környékre - gondoltam. Tavasz volt már a javából, igazi, 25 fokos meleggel, úgyhogy kabát a kézben, kamera nyakban és davaj. Persze a bozótban, mert út annyira nem volt... (Aztán kiderült, hogy mégis van, visszafele már én is normális állampolgárként viselkedtem) De megérte. Fentről nem csak hogy látszott az egész város és a környező falvak, de a kiváló időnek köszönhetően egészen a Grammos-hegyig ellátunk, ami Albánia határán van és kis híján 3000m magas. Félúton a város és a csúcs között rábukkantunk egy pávafarmra, ahol kb. 10 pár gyönyörűség volt. 10 perc aranynyelvű kérlelés és újabb 20 perc kígyó-béka és szitkozódás (nem olyan a jó a páva beszédem... kotkodácsolás, turbékolás, kukorékolás mint a terítéken volt, de egyikre sem harapott rá. Talán-talán a macskanyávogás volt a befutó...)  után egyszerre három is megrázta magát, azt sem tudtam merre fényképezzek :) Gyanítom, hogy a performanszomra kellőképpen rásegített egy peckesen éppen arra andalgó pávatyúk...

Miután lejöttünk a hegyről, a tóparton a pávát hattyúra cseréltem a lencsevégen. Ugyanis a tó tükrét - mondhatni - beborították a fehér hattyúk. Na jó, volt egy pár lúd is. Meg kacsák is. És pelikánok. De nekik volt egy külön szigetük, ott vitatkoztak fennhangon azon, hogy ki hoz vacsorát meg hogy ki mosogat holnap.

Hattyút ritkán láttam karnyújtásni távolságból. Itt bevett szokás volt, hogy esténként az arrajárók kenyérrel etették őket, azok meg egészen a partig kimerészkedtek. Csodálatos volt nézni, hosszú perceken át ültem és csak néztem ,ahogy siklik a vízen a hattyú. És valóban rengeteget csinosítják, tisztogatják magukat, ahogy a mondás tartja. Lányok, egytől egyig. Hófehér volt mindenik tollazata, mégis folyton vagy csipegetett valamit a tollairól, vagy a fejét törölte a tollazatához. Ja és a hattyú nem tud multitaskingolni. Mikor fújt a szél, olyankor lábúszóival egyhelyben tartotta magát, hogy ne sodorják el a kis hullámok. De amikor tollászkodott, akkor már nem tudott egyszerre erre is odafigyelni :)

Néha a libák is közel merészkedtek, ilyenkor a hattyúkon mintha egy picir pír jelent volna meg. Rendesen szégyellték a libákat és eloldalogtak. Én, egy HATTYÚ, a kecses, büszke tartásommal, hófehér és és a tiednél sokkal fényesebb tollazatommal veled egy fényképen jelenjek meg? Na persze...Még az hiányzik, hogy bekerülj általam a jövő évi naptárra...Te, egy liba. Pontosan olyanok, mint az emberek.

A pávák ezzel szemben látszólag jókedvűen megvoltak a tyúkok, kakasok, kacsák és a libák között. Pedig ők százszor káprázatosabbak a hattyúknál. Mégis megtűrték az egyszerű tyúkokat is. Ők is olyanok, mint az emberek. Az igazak.

Biztonyára fel fogom deríteni ezt a régiót sokkal részletesebben, mivel rengeteg eldugott szépség van, ki falvakban, ahová csak autóval lehet eljutni. Például egy pármillió éves, megkövesedett erdő. Az ókori Mediterrán-tenger (Iskenderun-medence) fosszíliáival.Talán majd jövő héten :)

Most vissza Kozaniba. Az ittaniek autói alapvetően kisautók, amik indokoltak a nagyon szűk utcákra. Az emberek az átlagos viselkedésükkel összhangban nyugodtan vezetnek. 10 méterről megállank előtted, ha még csak egy sanda pillantást vetettél az úttest fele, akkor is, átjáró vagy nem átjáró. A városi buszoknak sok helyen nincsen külön kialakított buszmegálló (cu alveola , emlékszel még?). Gátlástalanul megállnak az út közepén, legyen ez akár a központban a főartérián, mindenki türelmesen kivárja mögötte, amíg felszáll az az 50 diák és suhanhat tovább. Senki nem dudál. Egyszer sem. Na ezt kapd ki Románia. Újabban már Csíkban is kezdtek dudálni (nicsak ki beszél :p tudom-tudom...), oly sürgős lett az ügy. De szerintem csak a fejekben. Egyelőre. Sajnos.

Ahogy az internet lassú, úgy viszonylag keveset is telefonálnak az emberek. Nincsen mindenkinek a fülén a telefon a buszon vagy az egyetemen, durva megközelítésemben szerintem kb. fele az itteni telefonálók/m2 arány, mint otthon. De a telefon itt is sokszor csak divatcikk. Bár meglepő mennyi LG Cookie KP500-as van. Itt az jelenti A telefont. Mint Amerikában az Iphone, vagy régebb a RAZR.

Azért vannak érdekes arcok is. Ma este, az egyetemről hazafele jövet, láttam egy bácsit (60+) kiülve a kapuba, amint éppen kémlelte a járókelőket, gondolom egy szokásos esti program részeként. Eddig semmi különös. De hogyha azt modnom, hogy a tornácra kifüggesztve a kazettafon, tudod, olyan ledes, basszusra világítós-fajta, és zeng az utca nótára, az már különös. És ami szólt, az nem volt más, mint "Hearts on fire, hearts on fire/ Burning, burning with desire". Az öreg harcos :) Attaboy! Go get'em tiger!

Next time, I shall to return to English, I guess. We may see it.

Take care, good nite.
Slideshow Report as Spam

Comments

anyu on

En jobban szeretem azert
ha magyarul irsz

csildi
csildi on

De nagyon szepek a kepeid.

csaladenes
csaladenes on

Hah, én is :p csak magyarul nehéz szépen írni

Add Comment

Use this image in your site

Copy and paste this html: