Hunting Komodo by camera

Trip Start Oct 31, 2013
1
16
42
Trip End Feb 13, 2014


Loading Map
Map your own trip!
Map Options
Show trip route
Hide lines
shadow

Flag of Indonesia  , East Nusa Tenggara,
Friday, December 13, 2013

Minden rendes tengerparti nyaralásnak része kell legyen egy kis hajózás, legyen az komp, vízitaxi vagy sétahajó! Még Balin megszavaztuk azt az ötnapos hajókirándulást, mely egészen Flores szigetéig tart, útbaejtve a Komodo Nemzeti Parkot. Költségcsökkentési szempontból a dekken alvást választottuk (a többséggel egyetemben). Csak első este aggódtam az imbolygás miatt, de az alsó fedélzetre érve kiderült, hogy nincs vihar, csupán ennyivel jobban billeg a hajó teteje. Ezek után az alvással már nem volt gond, ha csak az nem, hogy a hajnali fények hamar felverték az utasközönséget, és 7-kor már reggelire szólítottak. Ez nem volt más, mint friss ananász, banán és papaya, szerencsés napokon palacsintával kiegészülve. Ebédre és vacsira helyi jellegű finom falatok jutottak a hajókonyháról a kötelező rizs mellé: különböző formátumú tofu és tempe, párolt zöldségek, tészta, esetleg hal vagy csirkefalatkák, desszertnek dinnye. Szóval fogyókúrázni továbbra sem sikerült, mert a nagy olvasásban-heverészésben (és a korán kelésben) mindig nagyon megéheztem ebédre...
Azért persze minden nap érezhettük a szárazföldet is a talpunk alatt. Az első megálló a lomboki kikötőtől nem messze, a szervező Perama cég saját szigetén volt (nem kell nagy dolgokra gondolni, volt rajta egy bodega-büfé és kész:). Rövid pancsolás után a kétoldalról érkező, gyanúsan szürke fellegeket nézegettük a vacsora elkészültéig. Az eső nem sokat váratott magára, én addig is kagylógyűjteményemet gyarapítottam a parton bóklászva. Ilyen csend csak egy lakatlan szigeten lehet, csak az eső nesze és a hullámok zaja törte meg.
Második nap már Sumbawa mellett siklottunk, és az ehhez tartozó Satondán kötöttünk ki. A sziget nevezetessége, hogy az egykori vulkán kalderáját egy sós tó tölti ki (ilyen csak egy pár van a világon!), és farkasszemet néz a Tambura vulkán martalékával (ami 1815-ben kitörésével eltörölte a nyarat Európában!). Bónuszként még vadon élő repülő kutyákat is láthattam, mintegy kárpótlásul a kalderára való izzasztó kapaszkodásért. El nem tudtam képzelni, milyen állat visítozhat úgy, és legnagyobb megdöbbenésemre a felbukkanó repkedő alakok nem madarak voltak. A fákon odalent sok-sok fekete esernyőként csüngtek a repülő kutyák, és hatalmas hangzavart csaptak, miközben némelyek hajmeresztő manővereket mutattak be a levegőben, mint sok kis Batman.
Harmadik nap következett a program csúcsa: a komodói sárkány megtekintése. Szerencsére több példányt is láthattunk végtagjaikat szétvetve hűsölni a nemzeti parkban tett rövid séta során, a legtöbbet mégis pont a látogatókózpont épületeinél, a parton. Régebben etették őket, így odaszoktak...délután még búvárkodtunk egyet a Pink Beach-en, és estére a flores-i Labuanbajo-ban kötöttünk ki. A kikötőből 'rossz' irányba fordulva sikerült meglátogatni a halpiacot, a mellette sorakozó hal-és banánsütödék bódésorát, és fogalmat nyerni a helyiek életkörülményeiről...tanulságos kirándulás volt, ezért nem bánom ezt a kitérőt! Mindenhol érdeklődő tekintetek, 'Hello, how are you'-t kiabáló gyerekek, akik profin pózolnak a kamera előtt, igazi, harmadik világbeli környezetben. Ezután megtaláltuk a 'várost' is, búvárközpontokkal és több olasz étteremmel - micsoda ellentét! Az éjszakát ismét a hajón, de a kikötőben töltöttük. A leszálló sötétségben csak a vízparti fények, a hajók éjszakai lámpái és a közeli apró, kúp alakú szigetkék körvonalai látszódtak, mint valami kalózos film díszlete.
Negyedik nap visszafelé vettük az irányt, és újabb komodói sárkányokkal néztünk farkasszemet Rincán, egy kellően izzasztó séta keretében. Délután még egy pancsolásra jutott idő egy elhagyatott kis öbölben, aztán szeltük a habokat egész éjjel, fittyet hányva az esőre.
Utolsó napunkon újabb szigetet, Moyót ejtettük útba, ahol némi gyaloglással a nedves, trópusi erdőben egy kis vízesésig jutottunk, és kötélhintáról ugrálva lehetett nagyokat csobbanni. Már csak egy utolsó, búcsú-úszkálásra kötöttünk ki egy újabb lakatlan szigeten, és ezzel véget is ért a vízi kaland az indonéz szigetvilágban ott, ahol elkezdődött - a lomboki kikötőben...
Slideshow Report as Spam

Use this image in your site

Copy and paste this html: